Miért jó a szentgyónás?
„Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta…” (LK 15: 17-20)
Szokásommá vált, hogy gyónás után, mikor hazaértem, elolvasom a tékozló fiú történetéről szóló szentírási részt. Számomra nincs semmi, ami jobban rá tudna világítani, mi is az irgalom és a bűbocsánat lényege, mint ez a történet.