Krisztusra tekintve
Joseph Ratzinger bíboros elmélkedésének szerkesztett változata, amely 1997. március 5-én (nagyböjt 3. szerdáján) a Lateráni bazilikában hangzott el.
Joseph Ratzinger bíboros elmélkedésének szerkesztett változata, amely 1997. március 5-én (nagyböjt 3. szerdáján) a Lateráni bazilikában hangzott el.
Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6,1-7)
Hogy nézhet ki a pusztítás borzalmának, az eljövendő hamis ökumenizmus hamis egyházának és hamis Krisztusának szobra minden keresztény vallás összevonásával?
Egyes evangéliumi szakaszokat annyira ismerünk, hogy szinte unjuk, amikor újra felhangzanak. Azt gondoljuk, már kimerítettük, s ránk nem vonatkozik Isten igéje. Éppen ez mutatja, mennyire nem vagyunk jó talaj.
„Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13)
Az ötös lottó nyertesei sokszor hónapokig nem merik átvenni a pénzüket, mert félnek! Mit nyertek akkor azok, az álmatlan éjszakákon kívül? Ha viszont száz forinttal ki tudtunk segíteni egy rászorulót, olyan örömöt nyerhetünk, amit senki sem vehet el tőlünk. Mindez mellett az ilyen tettünket odafönn is „jegyzik”! („és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint” (Jel 20,12b.)
Az győz szenvedélyein, aki imádkozik.
„Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!” (Mt 10,17)
Istennek felénk kiáradó szeretetét, ha észrevesszük, boldogok leszünk. Tulajdonképpen ezt a feladatot is kaptuk a földi élet számára, hogy vegyük észre azt, amit észre kell vennünk: Istennek, felénk kiáradó szeretetét.
Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban. Az Ószövetségben a terméketlenség különösen is szégyent jelentett az asszonynak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, bizonyos értelemben átkozott állapotot.
Kérdés: Mi a magány és az egyedüllét közti különbség, vagy a kettő ugyanaz? Úgy érzem, hogy magányos vagyok és emiatt nagyon rosszul érzem magam. Ez baj?
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A gondos és megbízható felmérésekhez türelemre van szükségünk. Türelmesen, s kitartóan kell a megfigyelésekre szert tennünk. A belső élet attól lesz gazdag és virágzó, ha sok összefüggésre és észrevételre bukkanunk mind a magunk, mind a körülöttünk élő embertársaink szellemi és lelki életében.
A két úrról szeretnék két szót szólni először… Vigyázat! Most nem arra gondolok, amire te gondolsz, hanem arra, hogy benned milyen uralom van! És ezt úgy próbálom megfogalmazni, ahogy Pál apostol mondja a Római levélben.