Aggodalmaskodás
Részlet a Győzelem a bűn felett c. könyvből /Kiadó: Nagy Perge Zoltán, Budapest/
Az aggodalmaskodás olyan probléma, amellyel a legtöbb ember küzd. Nyugtalankodunk, ha a jövőre gondolunk. Nézzünk egy példát: Ha egy édesapa megbetegszik, és még nem biztosította be gyermekei jövőjét, rátelepszik a gond. Mi történik majd a gyermekekkel, ha a betegség rosszabbra fordul? Ki fogja gondjukat viselni? Vagy háború, zendülés fenyeget. Vagy inflációs idők jöhetnek. Ekkor elkezdünk aggódni, lesz-e vajon biztos jövedelmünk, vagy elveszítjük biztonságunkat.
Vagy elkezdünk gyermekeink felől aggódni, hogyan fognak felnőni, különösen ha olyan dolgokat kezdenek tenni, melyeket nem helyeslünk. Vagy a házasság ügyében nyugtalankodunk. Legyen az fizikai vagy lelki természetű dolog, általános vagy személyes ügy, úgy tűnik, minél több változatosság van a modern ember életében, annál több dolog miatt aggodalmaskodik. Mivel a mi, és családunk jóléte soha sincs biztonságban a jövőt illetően, sohasem vagyunk biztonságban a nyugtalanság támadásaitól sem. Általában sajnáljuk magunkat, mivel gondoljuk, hogy annyi dolog miatt kell aggodalmaskodnunk és ezek feszültséget okoznak nekünk.
Jézus viszont egészen mást mond az aggodalmaskodásról: Jézus azt mondja, hogy a pogányok aggodalmaskodnak. A nyugtalanság nem keresztyén lelkületből fakad. (Mt 6:32.) Ezért ez bűn! Miért? Az aggodalmaskodás azt jelenti, hogy szívünk nem Isten országába gyökerezett bele, és nem keressük ezt mindenek felett, nem Isten áll az életünk középpontjában. Nem keressük Isten országát, mivel nem az tölt be bennünket. Ehelyett azok a dolgok töltenek be, melyek fontosabbak számunkra: biztos megélhetés, jó egészség, hírnév, magunk és családunk jóléte. Ezek állandó jelenségek az életünkben. Ezek állnak gondolataink középpontjában.
De ez nem tarthat sokáig a hívő élet útján. Isten azt mondja, hogyha aggodalmaskodunk, akkor a pogányok közé tartozunk, akik nem ismerik az élő Istent, akik nem az Övéi, nem az Ő gyermekei. Ha az aggodalmaskodás lelke hat ránk, ennek az oka a hitetlenségünk és bátortalanságunk. Aggodalmaskodunk, mert nem hiszünk, nem hisszük, hogy Isten atyai módon gondoskodni fog rólunk. Amikor az Ige gyávákról és hitetlenekről beszél, elmondja, hogy “azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” (Jel 21:8)
Így tehát, bármi legyen is az ára, az aggodalmaskodás lelkülete felett győzelmet kell aratnunk, hogy az ellenségnek ne legyen joga ránk. Nem csupán az örökkévalóság miatt, de szívünk békéjéért is szabaddá kell válnunk. Nem annyira a valóságos szükség és szenvedés, hanem inkább az aggodalmaskodás hoz szomorúságot életünkbe. Ezért kell megvizsgálnunk komolyan, és megtalálnunk a nyugtalankodás gyökerét, hogy feleletet találjunk: hogyan győzhetünk felette?
Az aggodalmaskodás gyökere a kereszttől való félelem. Az a félelem táplálja, hogy elveszítünk valamit anyagi és lelki javainkból, biztonságunkból, vagy kényelmünkből. Emiatt szenvednünk kellene, mi viszont nem tudjuk odaszánni magunkat erre a szenvedésre. Meg akarjuk kímélni magunkat azoktól a nehézségektől, amelyek előttünk állnak. Így aggodalmaskodó gondolataink akörül forognak, hogyan kerülhetnénk el ezeket a nehézségeket. Büszkeségünkben gyakran azt gondoljuk, hogy egyedül, az Ő segítsége nélkül is irányítani tudjuk életünket. Amikor saját lehetőségeink végére érünk, a szenvedéstől való félelem által táplált nyugtalanságunk kezd úrrá lenni felettünk. Így tehát e bűn feletti diadal kezdete az, hogy odaszánjuk magunkat a szenvedésre.
Igent kell mondanunk minden, a szívünkben levő nehézségre. Lélekben mindent, amit bármi áron is megtartani akarunk, az áldozati oltárra kell helyeznünk ezt mondva: – Vedd életemet, és mindent, amelyről azt gondoltam, hogy az életet értelmessé és értékessé teszi számomra. Egészségemet, biztonságomat, szeretteimet, kívánságaimat, mindent, ami csak van, és amit meg szeretnék tartani a jövő számára. Akaratomat átadom Neked. Ha mindent el akarsz is venni tőlem, semmin sem fogok csüngeni, mivel bízom Istenemben és Atyámban. Te gondot fogsz viselni rólam és családomról, és mindent megadsz, amire a jövőben szükségünk lesz. Segítséget csak Tőled várok. Te nem fogsz csalódást okozni nekem. Mindeddig Te minden szükségessel elláttál engem, és mivel mindig ugyanaz vagy, a nehézségek idején is gondoskodni fogsz rólam.
Ha lelki szemeink előtt megjelenik, ki a mi mennyei Atyánk, ha csodálatos jellemvonásait hirdetjük, akkor mindenható volta és szeretete előtt minden nyugtalankodásnak el kell tűnnie. Valahányszor odaszánjuk magunkat a szenvedésre, mondjuk Neki: Istenem, Te Atyám vagy, Aki mindenre szeretettel gondolsz, amire nekem, gyermekednek szüksége lehet. Bízom benne, hogy mindent meg fogsz adni, amire szükségem van különösen a nyomorúság idején. Hiszem, hogy gondoskodni fogsz rólam, Atyám, és minden szükségessel el fogsz látni engem. Nem fogod hagyni, hogy feljebb kísértessem, mint ahogy elszenvedhetném. Atyai módon utat készítettél nekem és családomnak. Bízom Benned! Atyám, Te hatalmasabb vagy, mint minden baj, ami reám jöhet. A Te hatalmad erősebb, és Te segíteni fogsz nekem! Feltétlenül szükséges odáig eljutnunk, hogy ezt az “Igen Atyám!” imádságot elmondhassuk, ha az aggodalmasság lelkétől szabadulni akarunk. Enélkül szerencsétlenségbe jutunk, és “pogány” nyughatatlankodásunk ki fog teljesedni.
Az elmélkedés elolvasható itt.
Létrehozva 2013. április 25.