“Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása.“(ApCsel 2,1-2)

A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével. Ez az azonosság mélységes tanítást hordoz magában.

Jézus az utolsó vacsorán nyilatkoztatta ki Isten szentháromságos benső életének titkát, hogy az Atya szereti a Fiát, és átadja magát neki a Szentlélekben, a Fiú viszontszereti az Atyát, és átadja magát neki a Szentlélekben. Ebbe a folytonos isteni önátadásba vonta bele emberi egzisztenciáját is, amikor másnapi kivégzését hódolattá és áldozattá alakítva egész emberségét, haláltusáját és halálát is beemeli Isten legbensőbb életébe. Ez Jézus legnagyobb „szentlelkes” tette, s ez az ő megdicsőülése is, mely akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az Atya feltámasztja őt a Szentlélekkel.

Ha azonban a legnagyobb jézusi tett, az Atyának bemutatott és értünk felajánlott áldozat szentlelkes esemény, akkor ebből az következik, hogy az utolsó vacsorai önfelajánlás már a Szentlélek végleges eljövetele, kiáradása az emberi testre! Vagyis a Pünkösd lényege, magja az utolsó vacsorán, az Eucharisztiában nyilvánult meg, ez a mai, lángoló, különféle nyelveken szóló kiáradás csak annak következménye. A Szentlélek elsődleges megnyilvánulása az Egyház életében is a szentségeken keresztül történik, legfőképpen a szentmisében történő Lélek-lehívás, az epiklézis által, és csak ezután jönnek a csodás gyógyítások, a nyelveken való szólás és a többi karizmák. Hiszen mindezek csak erre a földi életre szólnak, a konszekráció pillanata azonban azzal a pillanattal van kapcsolatban, amikor a Lélek a dicsőséges örök életre támasztotta fel Krisztus testét, vagyis a szentmisében a pap szolgálata által itt és most megkezdődik a holtak feltámadása és a Szentlélekben végbemenő újjáteremtés.

Ó, áldott úrfelmutatások! Lángnyelvek és szélzúgás helyett csöndes alámerülés az isteni jelenlét tengerének roppant mélységeibe.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2013. május 19.