4.1. A személyiségtípusokról
Már az ókorban felismerték, hogy bár az emberek rendkívül sokfélék, bizonyos személyiségjegyek alapján csoportokba sorolhatók. A Kr. e. 4-dik századból származó, Galeosz és Hippokrátesz nevéhez fűződő csoportosítás négy típust ír le. E típusok közismertek, itt épp csak utalunk rájuk.
Nem az ateizmus az igaz hit ellensége, hanem a „keskeny nyomtávú” vallásosság
Vallásos mezbe bújva megfeledkezni Istenről – minden időkben ez jelentette a legnagyobb veszélyt Isten valódi tiszteletére nézve. „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon” – így szólította fel Áront Izrael közvetlenül azután, hogy Isten csodálatos módon kiszabadította őket Egyiptomból.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Beszéltünk a lényeglátásról, hogy ne a látszatnak éljünk, hanem a mélységet keressük. Beszéltünk az ideiglenes, valamint a végleges, az átmeneti és az örök javakról , értékekről. Beszéltünk a hitetlenség mérhetetlen értelmetlenségéről és vakságáról. De felmértük a romlandó és romolhatatlan, a tökéletlen és a tökéletes javakat és értékeket is. Ezek között az eszmei paraméterek között forgattuk gondolatainkat, s forgassuk csak továbbra is, mint a grillcsirkét a tűzön.(Ez a bölcselő, a filozófus). (Vesd össze:v.ö. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7)) .
„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)
Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.
„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél inkább látjátok közeledni a napot.” (Zsid 10,24-25)
„Legyen gombunk rá, hogy ne maradjunk otthon az összejövetelekről” – jelentettem ki okos tekintetű első és másodikos hittanosaimnak. Nem egészen így írja a Biblia, de tudtam, így biztos emlékezni fognak rá Lucy-m hittanos társai.
„Nem gombunk! Gondunk!” – szóltak közbe nevetgélve.
3. 1. a plébániai közösség
A plébániáról vallott felfogásunk jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A plébániát hosszú időn át az összegyház igazgatási egységének tartották, egy bizonyos terület lelkipásztori szolgáltató-intézményét látták benne. Úgy gondolták, hogy a plébános és munkatársai a szolgáltatók, a plébánia hívei pedig a gondozottak. Jól tükrözi ezt a szemléletet a régi Egyházi Törvénykönyv 216. kánonja is, mely szerint: „A plébánia a legkisebb önálló, területileg meghatározott lelkipásztori és egyházigazgatási egység, melynek élén a plébános áll.” E felfogás szerint a plébánia legfőbb célja a területén lakó hívek „ellátása” volt. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat ezt az elképzelést gyökeresen megváltoztatta, a köztudatban sajnos még ma is így él.
Nem friss házasok, hanem egy „boldog, elvált” pár, akik szétkürtölik válásukat egy közös képpel
A válás az egyik legrondább szó angolul. Szelleme számtalan házasságot kísért. Elvált házaspár esetében gyakran stressz és pénzügyi gondok állandó forrása. A gyermekeket életük teljes hátralévő részében érinti. A válás nem volt gyakori a múltban. Valójában a válás megbélyegzése sok házasságot mentett meg, melyek később jól működtek.
Bár alapvetően régi fényképek helyreállításával és vezetői portrék készítésével foglalkozom, ezen túl egy nemzeti adóbevallást készítő cégnél adószakértőként dolgozom. Az elmúlt években nagyjából 1’000 adóbevallást készítettem, és megszereztem a “okleveles adótanácsadó” címet.
Ez idő alatt a munkának köszönhetően viszonylag átfogó képet kaptam az amerikaiak pénzügyi helyzetéről. Az ügyfelekkel való beszélgetések rámutatnak a boldogságuk és elégedettségük szintjére. Majd az adóbevalláson keresztül rálátásom van pénzügyeikre, melyek alapján néhány érdekes megfigyelést tettem.
Megjelent egy cikk a Magyar Nemzet [2016.] október 17-i számában a lengyel abortusztüntetések kapcsán Antoni Rita tollából, amely – leginkább az egyes nőket ért méltánytalanság és fájdalom tapasztalatából kiindulva – a legális abortusz mellett száll síkra. Ahogy a szerzőt, úgy engem is a szenvedő nők körében szerzett tapasztalatok késztettek ennek a cikknek a megírására – mégis, a levont következtetések mások. Ami engem az úgynevezett „életvédő” szolgálatban elindított, az nem valamiféle ideológia vagy akár a meg nem született magzatokért érzett aggodalom volt, hanem az azzal a nem csillapodó, életet elszívó fájdalommal való találkozás, amellyel a terhességmegszakítást átélt nőkre jellemző.
Euszebiosz egyháztörténete az Egyház első századairól tanúskodik arról, hogy az ősegyház tagjai sem kompromisszumra, sem párbeszédre nem voltak hajlandók tévtanítások képviselőivel. Tették ezt nemcsak a kor társadalmi megvetését, de akár a legkegyetlenebb mártírhalált is vállalva.
Az ősegyház írott története ma is tanúságtevője annak, hogy az igazságban nem lehet kompromisszum, tévtanításokkal pedig nem lehet párbeszéd – nem szeretetlenségből, hanem az igazság lényegi természetéből adódóan: elég egyszer meg- és felismerni a 2+2=4 igazságát, hogy ennek lényege szerint többé lehetetlen legyen kompromisszumot kötni vagy párbeszédet folytatni azzal, hogy 2+2 esetleg vagy néha =3.
Kedves Olvasóm!
Ha van egy kis maradék időm, akkor passzióból, jókedvből, szenvedélyből, vagy – akár „függőségből” is mondhatnók – írom az életigét. A Focolare közösség szelleme ihletett meg már ki tudja (?) – hány éve, ( 20-30 ?) s nagy lelki hasznot merítettem belőle. Vezérfonálként használom a mindennapi elmélkedéshez, ahol a téma egy gondolat-csokor felé van kihegyezve. Csak a vázlata van meg .A napi elmélkedések is csak vázlatok. Nagy megbecsüléssel vagyok azok iránt, akik naprakészen ezt kidolgozzák, a közjónak rendelkezésére bocsátják. Bárcsak egész népünk Isten igéjén rágódna.
A katekizmus negyedik fő részéről, az imáról való elmélkedésben a következő kérdésekre keressük a választ: Mi az ima? Miért kell imádkoznunk? Szükség van-e az imára? Hányféle ima létezik? Ki imádkozhat? Mikor lesz az imának biztos hatása? Mikor nem hallgat meg Isten egy imát?
Az amerikai katolikus bíboros végre kimondta azt a nyilvánvaló igazságot , amely a mi eltévelyedett virulens-politikailag korrekt társadalmunkban mára már eltűnt: a kereszténység és az iszlám nem ugyanazt az Istent imádja!
„Hallom az embereket, amikor azt mondják nekem, hogy mindannyian ugyanazt az Istent imádjuk, mindannyian hiszünk a szeretetben” – Leo Raymond Burke bíboros, érsek, aki egykor a Vatikán legmagasabb bíróságán szolgált, ezt mondta a keresztény teológiáról szóló új könyve bemutatójának telekonferenciáján.
„Akik test szerint élnek, testiekre vágyakoznak,
akik Lélek szerint élnek, lelkiekre vágyakoznak.” (Róm 8,5)
A napokban kérdezte valaki, hogyan lehet legyőzni a kísértést, mert állandóan jelen van gondolataiban, vágyaiban. Mit kell ilyenkor tenni?