Sarah bíboros a női szakralitásról

(Részlet Nicolas Diat – Robert Sarah: Esteledik, a nap már lemenőben című könyvéből. SZIT. Budapest, 2019. Megrendelhető itt.)

2015-ben az Isten vagy a semmi című első könyvé­ben úgy fogalmazott, hogy Nyugaton a nő testét gyak­ran eszközzé teszik, leértékelik és megbecstelenítik. Változott azóta a véleménye?

Ellenkezőleg, a helyzet folyamatosan tovább rom­lik. A nyilvánosság a női testet gyakran az árusítandó dolgok színvonalára süllyeszti kereskedelmi célok­ból. Kiállítják, kiplakátolják, kiszolgáltatják minden tekintet számára. Úgy tűnik, normálisnak tartják ezt a megvetést és ezt a megaláztatást. A női testet úgy tekintik, mint a szexuális vágy felkeltésére rendelt tárgyat. Arra hívják a férfiakat, hagy erre a szent és édesanyai testre olyan tekintetet vessenek, mely ha­sonló a megerőszakoláshoz vagy legalábbis az erő­szakos birtokbavételhez. Olaszországban a templo­mok kapuin és mindenütt ez a megalázó lealacsonyí­tás van kiplakátolva.

Különvélemény – egy jobb feltámadás reményében

Az elmúlt hetekben a nemzetközi média figyelme ismét Yuval Noah Hararira terelődött, aki Sapiens, Homo Deus és 21 lecke a 21. századra című könyveiben az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről vázolt fel nagyívű elbeszélést, és azt vizionálta, hogy az emberiség lényegében legyőzte a háborúkat, az éhínséget és a járványokat, hogy a halhatatlanság, a boldogság és az istenné válás legyen három új projektje.

A nyugati liberalizmusba kódolva van, hogy „az ember az Isten”

A  PestiSrácok interjúja Dr. Csókay Andrással

Taoizmus és kereszténység

Nincs „taoista kereszténység”, ahogyan nincs sztoikus kereszténység, vagy hegeliánus avagy marxista, netán liberalista kereszténység. Az ilyet állítók  hozzászólása azért nem bélyegezhető meg egyéni, vagy netán „ismeretek nélkül” megszólaló véleményként a kérdésben, mert a kereszténység mibenléte meghatározásának „legszakavatottabb” és legautentikusabb forrása szerint, vagyis a Tanítóhivatal véleménye szerint a „tisztánlátáshoz” vezet, ha valaki a hitletétemény „leghivatalosabb” magyarázóinak és védőinek véleményére hivatkozik.