(egy levelezőlistáról)
A kineziológia kapcsán „hivatalos” egyházi állásfoglalás nem született, a tanítóhivatal is keveset foglalkozott az alternatív gyógyítás egyéb módjaival is. Ha egy módszer valóban természettudományos alapokon áll, akkor annak a vizsgálata erkölcsi kérdés lehet, hittani aggály vele szemben kevésbé merülhet fel. Különösen az utolsó levelet ajánlom az olvasó figyelmébe. A szerk.
„Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul.” (Péld 17,17)
Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.
„Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálóleányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.” (1Sám 1,18)
Nem tudtam abbahagyni a sírást. Édesanyám születésnapján ott ültem az ágya szélén, és egyszerűen képtelen voltam leállítani a könnyeimet. Nagyon sokat imádkoztam érte, de most éreztem, hogyan tör fel lelkemben a rossz előérzet, a félelem, hogy már nem sokáig van velünk. De most a születésnapja van. Folytak a könnyeim, és próbáltam úgy fordulni, hogy ne lássa őket.
A szorongás és aggodalom ott áramlott a mélyben, mialatt napi feladataimat végeztem, majd csatlakoztam a családhoz édesanyám gondozásában. Amennyit csak lehetett, jelen akartam lenni mellette segítőkészen, erősen.
Jézus szereti a lenézett prostituáltakat és vámszedőket. Jézus szereti a panelban lakó lenézett prolikat és a szakadt nylonzacskóval sétáló hajléktalanokat. Jézus szereti a lenézett nőket és a lenézett cigányokat. Jézus szereti a lenézett homo-, bi-, inter- és transzszexuálisokat, vagy akiket mostanában így neveznek.
Avilai Szent Teréz írja a szenteltvízről:
„Milyen nagy lehet a szenteltvíz ereje! Lelkem megvigasztalódik, ha keresztet vetek vele. Felfrissülök és olyan lelki örömöt érzek utána, amit nem tudok kifejezni. Tapasztalatból tudom, hogy semmitől sem menekül el gyorsabban az ördög, mint a szenteltvíztől. A kereszt elől is elmenekül, de hamar visszatér.”
A menny boldogságának állandóságát és zavartalanságát biztosítja és növeli mindannak hiánya, ami bajt, bánatot, szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, kellemetlenséget okozhatna.
A Szentírás szerint a mennyben „eltűnik a fájdalom s a jajgatás”. (Iz. 35, 10.) Az üdvözülteket „nem éri többé a Nap, sem bármi forróság”. (Jel. k. 7, 16.) „Isten majd letöröl szemükből minden könnyet és halál nem leszen többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem leszen többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. k. 21, 4.) „És átok sem leszen többé.” (Jel. k. 22, 3.) „És éjszaka nem leszen többé és nem szorulnak szövétnek fényére, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket.” (Jel. k. 22, 5.)
Őszentsége
XII. Pius pápa
Isten szolgáinak szolgája
JÉZUS KRISZTUS MISZTIKUS TESTÉRŐL
szóló enciklikája
„Nem lehet ingyen sem energiát, sem élő erőt lopni a teremtésből. A Paradicsomban még úgy volt, de az ember úgy döntött, hogy a saját útjára lép, és onnantól a verejtéket, a fizikai munkát nem lehet megspórolni” – mondta a Vasárnapnak adott interjújában a Kossuth-díjas grafikus, Somogyi Győző. A Nemzet Művészével az ökológiai megtérés szükségességéről beszéltünk.
Ellenségszeretet a megbocsátással kezdődik. Varga László püspök homiliája a fonyódi templomban
Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció szeptember 12-én Örömmel térjünk vissza az Eucharisztiához! címmel tette közzé a püspöki konferenciák elnökeihez írott levelét, amely a liturgia ünnepléséről szól a Covid-19-pandémia alatt és után. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Liturgikus Intézetének hivatalos fordítását adjuk közre.
A Covid-19 által okozott pandémia nemcsak a szociális, családi, gazdasági, oktatási és munkaügyi aktivitásban hozott változásokat, hanem a liturgia területét is érintette. A vírus terjedésének megakadályozása érdekében szükséges volt a szigorú szociális távolságtartás, amely érintette a keresztény élet alapjait: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt, 18,20); „Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.” (ApCsel 2,42.44).
Legyünk őszinték: 2020 elején a céljaink tartalmazták, hogy mik a teendőink világjárvány idején? Ha valakinek volt ilyen listája, azzal szívesen elbeszélgetek, hogy mikorra ütemezzem a Marsra való utazásomat. Az év elején szinte egyikünk sem tudott a COVID-19-ről , vagy annak következményeiről.
Ugyanakkor a mostani példátlan helyzetről, és arról, ahogy próbálunk megbirkózni vele, eszembe jutott egy másik világválság, amelyet egyikünk se tapasztalt meg.
A „kultúrharc” fogalma nem kultúrák közötti háborút, hanem a kultúráért folytatott küzdelmet jelenti – mondja Békés Márton a Mandinernek adott interjújában. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője szerint az emberi szenvedést mérsékelni, az élet továbbadására minél többeket képessé tenni és az élet időtartamát meghosszabbítani az élet diadalát jelenti.
Akarsz radikális katolikus lenni?
Talán igen, talán nem. Végtére is a radikális szó a kontextustól függően lehet jó vagy rossz. Néha a szenvedélyes elkötelezettség vagy a csodálatos buzgalom kicsengését hordozza. Máskor azt jelentheti, hogy fanatikus, furcsa, esetleg veszélyes odaadást értünk alatta valami miatt.
A napokban egy faluba tévedtem. Tanyának is mondhatnám. Az egyik háznál egy hatalmas nagy csonka fatörzsre lettem figyelmes… Valamikor testes, szép, gyönyörű fa lehetett. Olyannyira becsben tarthatták, hogy amikor későbben a kerítést építették, nem vágták ki, hanem inkább törzse körül kikerülték! Nemrég azonban lombja lehullhatott, ágai közül több elszáradt, valamikori gyönyörű koronája sérült, beteg, alaktalan, csúnya lett, ezért törzsét valakik embermagasságban lefűrészelték – és otthagyták. De csodák csodája, a lefűrészelt törzs felső szélén új hajtások jelentkeztek! Fiatal, erőtől duzzadó, mélyzöld, egészséges új ágacskák!