Szent Bernát (12. század) egy alkalommal együtt utazott egy parasztemberrel, aki azzal dicsekedett, hogy sohasem szórakozik el imádság közben. Bernát hitetlenkedve felelte: „Tegyünk egy próbát: ha el tudja mondani a Miatyánkot anélkül, hogy egyszer is elterelődne a figyelme, magának adom ezt az öszvért, amin ülök. Ha viszont nem sikerül, maga velem jön, és szerzetes lesz.” A paraszt rábólintott, s máris hangosan imádkozni kezdett: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…” – majd hirtelen Bernáthoz fordult: „Nyereggel és szerszámmal együtt?”

Assisi Szent Ferenc (13. sz.), valahányszor belépett a templomba, azt mondta: „Evilági és felszínes gondolatok, maradjatok itt a kapunál, míg vissza nem jövök!” Majd bement, és teljes áhítattal imádkozott.

A szétszórtság egyik oka lehet, ha nem teljes szívvel imádkozunk. Rimini Boldog Klára (13. sz.) gondtalan életet élt, amelyben a vallás nem játszott különösebben fontos szerepet. Harmincnégy éves korában, amikor egyszer bement a templomba, ezt hallotta: „Klára, próbálj meg csak egyetlen Miatyánkot és egyetlen Üdvözlégyet elmondani Isten dicsőségére anélkül, hogy más dolgokon járna az eszed!” Elszégyellte magát, és ettől kezdve komolyabban vette vallási kötelezettségeit.

„Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem” (Iz 29,13). A ferences Cori Szent Tamás (18. sz.) ezért ragaszkodott hozzá, hogy a zsolozsmát lassan és nagy tisztelettel mondják, mert mint mondta, „Ha a szív nem imádkozik, a nyelv hiába dolgozik.” Szászországi Boldog Jordán OP (13. sz.), amikor valaki megkérdezte, melyik az ima legjobb formája, azt felelte: „Az, amelyikben a legbuzgóbban tudsz imádkozni.” Szent Edmund (9. sz.) szerint pedig „jobb egyetlen Miatyánkot elimádkozni teljes odaadással és áhítattal, mint ezret áhítat nélkül, szórakozottan.”

Aquinói Szent Tamás (13. sz.) figyelmeztet: „Bűnös dolog szándékosan engedni, hogy imádság közben elkalandozzék a figyelmünk; akadályozzuk ezzel, hogy az ima gyümölcsöt teremjen.” Ha viszont minden erőnkkel igyekszünk összeszedettek maradni az imában, kedvében járunk Istennek, és komoly lelki előrehaladásra teszünk szert. Montforti Grignon Szent Lajos (18. sz.) szerint „aki figyelmének legapróbb elkalandozása ellen is hűen küzd akár legkisebb imája közben is, az a nagy dolgokban is hű lesz.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. október 29.