Téveszme, kritika, összefoglaló írások

Ferenc pápa szinodális útja az anglikánok önpusztításhoz vezető útját utánozza

Az angol nyelv egyik leghatásosabb idiómája az egyszerű „a vak vezet világtalant” kifejezés. Bizonyára nincs ennél ostobább cselekedet.

A kifejezés alapja a Szentírásban található. A Máté 15,14-ben a mi Urunk azt mondja: „Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” 

Nincs idióma, amely jobban leírhatná a veszélyt a közelgő szinódus a szinodalitásról útja mentén.

9 Minute
Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Nézzük a GPS-t és az árokba hajtunk

Interjú Barsi Balázs atyával

Kérem, foglalja össze a háromnapos elmélkedéssorozatot azoknak, akik sajnos nem lehettek jelen a Szent Antal-templomban, és a Mária Rádió adásait sem tudták követni.

– Hála Istennek van munkám, Sümeget sem hagytam volna ott csak azért, hogy három este három beszédet elmondjak. Ezekre az alkalmakra lelkigyakorlatosok jönnek, míg délelőttönként az egyházmegye papságának van rekollekciós napja, ami annyit tesz, hogy lelki nap, tehát nekik tartok elmélkedéseket minden nap délelőtt.

25 Minute
Téveszme, kritika, összefoglaló írások

Liberalizmus = vallás

A mi Urunk azt mondta: “Isten vagy Mammon – válassz.” 

“A Vatikán, ahol a Mammont választották, most beteg.

Nem csak a liberalizmus olyan súlyos bűn, amely megalázza a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Valójában ez egy vallás. Meghalunk a liberalizmustól és annak következményeitől. Két évszázad alatt átterjedt mindenhová, iskoláinkba, társadalmainkba. Ez egy méreg, amely tönkreteszi Isten parancsolatait, mindennel együtt, ami a keresztény civilizáció szépségét és nagyságát alkotja.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Az áteredő bűnről és a szabadon vállalt fájdalomról

Esszé a katolicizmusról, liberalizmusról és a szocializmusról azok fő alapelveinek tekintetében (1851) 

Arról, hogyan változtatja Isten jóvá az áteredő bűnt és büntetést, és arról, milyen tisztító hatással bír a szabadon vállalt fájdalom

Az értelem, bár lázad minden fájdalom és átruházott bűn ellen, elfogadja, ha nem is minden háborgás nélkül, azt a fajta átruházott büntetést, mely az elkerülhetetlen szerencsétlenség nevét veszi magára. Mégis, nem okoz túl nagy nehézséget annak nyilvánvaló kimutatása, hogy ama bizonyos szerencsétlenség nem válhatott volna áldássá másképp, csakis fájdalom árán; amelyből az is egyértelműen következik, hogy végső eredménye szempontjából a racionalista magyarázat kevésbé elfogadható, mint a dogmatikai.

10 Minute