Téveszme, kritika, összefoglaló írások

A hét főbűn (31)

Konklúzió

Remete Szent Antal egy napon perlekedett az Úrral,” mikor szüntelenül küzdenie kellett a kísértővel egy lelki éjszaka kapcsán: „No de Uram, hol voltál Te, ezek alatt a végeláthatatlan kísértések alatt?” Az ég csendben maradt. Antal újra szól és hangosabban folytatja: „Miért nem mutattad meg jelenlétedet hamarabb, hogy véget érjen gyötrődésem?” Az Isten váIasza: „Itt voltam, Antal, de vártam, hogy láthassam, hogy küzdesz.”

Egy idős, reménységgel teli trappista atya a Bricquebec-i apátságból, Amédée, szilárdan ezt a tanácsot adja mindazoknak, akik kétségeikkel hozzájönnek: „Ezekben a döntő órákban, türelmet gyakoroltat velünk, elfogadást, beleegyezést egészen a feltétel nélküli ráhagyatkozásig és kitartást.