Hannah Barnes, a BBC újságírója közel 300 oldalon keresztül írja le a Tavistock Klinika – az Egyesült Királyság első számú,
Egy gyermekpszichiáter útikalauza) című könyvében azokat az elképzeléseket vizsgálja, melyek a gender diszfória mai orvosi protokolljaihoz vezettek.
Miért számít a nyelv a „transznemű” kérdésekről folytatott heves vitában Amikor egy kifejezés nyolc vagy kilenc dolgot jelenthet, akkor az
A gender diszfóriában szenvedő gyermekek túlnyomó többsége természetes módon kinövi azt, de ezt az információt elhallgatják, mert a pszichológia területét eltérítették a woke [ideológiát is gyakorló] gender aktivisták.
Az 1990-es évek közepén szereztem mesterdiplomát a mentálhigiénés tanácsadás területén, és néhány évvel később kaptam meg a szövetségi államtól a prakszis engedélyemet. A doktori iskolában elvégeztem egy olyan kurzust a gyermekfejlődésről, amely azzal foglalkozott, amit akkoriban a DSM-IV – a mentális zavarok standard osztályozása, melyet a mentális egészségügyi szakemberek használnak az Egyesült Államokban – „gender identitás zavarnak” nevezett. Abban az időben a diagnózis ritka volt, és a legjobb kezelés az egyéni és családi terápia volt – és az, hogy hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát.
WASHINGTON, D.C. (LifeSiteNews) – A Fehér Ház előtt tartott sajtótájékoztatón egy volt „transznemű” tinédzser erőteljes vallomást tett, melyben elítélte a gyermekek úgynevezett „gender megerősítő ellátását”.
A tizennyolc éves Chloe Cole megosztotta történetét a Protect Children’s Innocence Act (A gyermekek ártatlanságának védelméről szóló törvény) támogatására, ami egy új törvényjavaslat, melyet a republikánus Marjorie Taylor Greene republikánus képviselő terjesztett elő, és amely megtiltana minden „gender megerősítő ellátást” a kiskorúak esetében.
Egy dokumentumfilm margójára
A dokumentumfilmben a The Daily Wire szerzője és podcast házigazdája, Matt Walsh „szakértőket” és átlagembereket kérdez meg egy látszólag egyszerű kérdéssel: “Mi az, hogy nő?”
Azonban a dokumentumfilmben szereplő úgynevezett szakértők és átlagemberek többsége vagy elutasítja a kérdést, vagy nehezen tud válaszolni rá.
A dokumentumfilm egyik „szakértője” egy női terapeuta, aki nem binárisnak vallja magát. Amikor Walsh felteszi neki a címadó kérdést, azt válaszolja: „Nem vagyok nő, úgyhogy erre nem igazán tudok válaszolni.”
Tények és hiedelmek, tanácsok szülőknek
A Daily Wire műsorvezetője, Michael Knowles ismertette egy Helena Kerschner nevű nő történetét, aki „nem visszaváltoztatást” hajtott végre, miután hormonokat szedett, és több éven át úgy élt, mintha férfi lenne.
Helena elmondta, hogy tinédzserként önértékelési problémái az internetre terelték, ahol elkezdett tájékozódni a transzneműségről. Kerschner 18 évesen szedett hormonokat, de 22 évesen abbahagyta, és már nem tesz úgy, mintha férfi lenne. Azt mondta, hogy az online csoportok nyomására tévesen azt hitte, hogy át kell változnia.
Nemzetközi szakértők szerint az Egészségügyi Világszervezet legújabb állítása, miszerint az egyén neme nem korlátozódik férfiakra vagy nőkre, nem tudományos alapokon nyugszik, és a kézikönyv káros lehet azokra nézve, akiket védeni akar.
A WHO és más intézmények közelmúltbeli, a genderről szóló elméleteit megkérdőjelező szakértők egyetértenek abban, hogy ez a mindenre kiterjedő, nem megkülönböztető megközelítés végső soron káros a legkiszolgáltatottabb emberekre, különösen a gender diszfóriában szenvedőkre nézve.
Mély okai vannak annak, hogy miért lehetetlen a nemváltás
2016-ban Vanessa Tai a Her World című lapban a következő címet adta egy cikkének: „Nő vagyok, aki egy házas férfi testében rekedt”. Az ellenkező nemben „csapdába esni” ma már közhely és egyre alattomosabb, mivel a transzneműséget normálisként és pozitívként ünneplik. A nemváltoztatás történelmi háttere és tudományos tényei azonban azt bizonyítják, hogy a nemi átalakulás fizikailag lehetetlen, biológiailag és pszichológiailag pedig káros.