Vannak különböző tények és problémák, amelyek megakadályozhatják a házasság szentségének érvényre jutását, és ezáltal érvénytelenné, törvénytelenné vagy a kegyelem rendjében
A kultúrharc folytatódik, célkeresztben pedig a keresztények. Hogy hitünket megvédhessük, és a gondolatok piacán is képviselhessük ügyünket, ellenfeleink stratégiájának józan elemzésére van szükség. Ebben a harcban az aktivisták egész szövetségével állunk szemben, akik mind azt bizonygatják, hogy ideológiáik megkérdőjelezhetetlenek, és mindenki, aki ellenzi a követeléseiket, az gonosz. Nem a vita vagy a párbeszéd érdekli őket, hanem ellenfeleik elhallgattatása, ami érthető is, hiszen állításaik nagy része bizonyíthatóan téves. Nézeteik alátámasztásával nem vesződnek, mikor céljaikat úgy is elérhetik, hogy ellenfeleikbe belefojtják a szót, és a legkülönbözőbb jelzőkkel illetik őket: rasszista, bigott, szexista, homofób, transzfób, náci, fasiszta, patriarchális zsarnok, a mérgező maszkulinitás támogatója stb. A megfélemlítés láttán sokan nem mernek megszólalni. A hit védelmének elmulasztása a hit elárulásával ér fel.
A Roe kontra Wade ítélet idején főiskolás voltam – egy háborúellenes, anyaföld-barát, feminista, hippi főiskolás. Abban a bizonyos januárban éppen kihagytam egy fél évet, Washington belvárosában éltem, és önkéntesként dolgoztam az Off Our Backs nevű feminista „földalatti újságnál.” Ahogy sejthető, határozottan az abortusz legalizálása mellett álltam. Az autómon lévő lökhárítómatrica felirata ez volt: „Ne szenvedj tévhitben; legalizáld az abortuszt!”