Az identitás bálványimádása
A posztmodern ember és az identitás megszállottsága
Az úgynevezett “melegjogi” mozgalom első éveiben gyakran lehetett hallani olyan kijelentéseket, mint: “Hogy két azonos nemű ember mit csinál a hálószobájában, az nem tartozik rám“. Ma már vannak olyan hamvas erőfeszítések, amelyek az LMBTQ-programot akarják az iskolásoknak erőltetni, és ezeket a próbálkozásokat a “képviselet“, a “befogadás” és a “sokszínűség” fontosságával racionalizálják. Azt mondani, hogy társadalmunk “fejlődik“, féligazság lenne – természetesen van előrelépés, de amikor az ember a szakadék szélén áll, aligha dicséretes tovább menetelni. Végül is, a szilárd talajról a szakadékba sétálni bizonyára ironikus elképzelése a “haladásnak”. Mint a mesterséges fényhez vonzódó bogarak, úgy nyüzsögnek világunkban sokan esztelenül a személyiségek, narratívák és – ami a legveszélyesebb – identitások mesterséges konstrukciói körül.