Katolikus tanítások gyűjteménye
- A böjtről
- A bűn az, ami akadályozza a szeretetet – orosz orthodox internetes fórum összefoglalója
- A gender ideológia
- Útmutató egy jó szentgyónáshoz
Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, “betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek” (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!
…válasszatok magatoknak még ma…
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; (…) én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs. 24, 15)
(1 Kor. 13; Gal. 5, 13-26)
Mielőtt röviden belemerülnénk a jelzett szentírási szövegekbe, a «szeretet» megjelenési formáiról is felvázolunk néhány gondolatot. Ezután magát a “szeretethimnuszt” vizsgáljuk és a “Lélek gyümölcsét”, majd a kettő kapcsolatára világítunk rá a páli gondolkodási minta alapján.
Hogyan szabadulunk meg?
Keresztények sokasága szívta magába a moralista életszemléletet: „Mi, vallásos, templomjáró emberek jók vagyunk, akik kevésbé keresztények, azok rosszabbak, akik pedig nyilvános bűnöket követnek el, azok a söpredék.”
E szemlélet mögött mélységes gőg húzódik meg. Katolikus szentek serege, és a nagy protestáns szentek is úgy gondolkodtak, hogy az Isten csodálatos ajándéka, ha egy-egy bűnt nem követtek el, mert maguktól a legtöbb bűn elkövetésére képesek lettek volna. Akik pedig elkövették, azokat nagyon szánták, mert a bűn megsebezte őket, és gyógyulásra szorulnak.
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
„És elvitte Jézushoz.” (Jn. 1,41-42)
„Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi — ami Mestert jelent –, hol laksz?« Ő azt mondta nekik: »Gyertek és nézzétek meg.« Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!« És elvitte Jézushoz.” (Jn 1,35-42)
2009. március 7-én gyógyító imaestet tartottunk a ladánybenei katolikus templomban, ahol lelki és testi gyógyulásokért imádkoztunk a budaörsi Imaközösséggel együtt. Eddig az alább olvasható ellenőrzött tanúságtételek érkeztek be hozzám. A tanúságtevőket meghallgattam, azokért garanciát vállalok és örömmel hirdetem, hogy az ÉLŐ ISTEN ma is gyógyít testet-lelket egyaránt ott, ahol élő hitre talál a szívekben.
Mennyi ember van, aki súlyos beteg és gyógyulást szeretne! Ha az orvos nem segít, van, aki mágikus módszerekhez (pl. homeopátia) vagy az istenített természethez (és “természetgyógyászhoz”) fordul Isten helyett, aki a természet Teremtője.
Én akkor tértem meg, amikor leesett nekem, hogy mindaz, ami a Bibliában le van írva ma is élő, jelenvaló valóság. Ez több, mint 13 éve volt. Akkor mellbevágott ennek a tényszerűsége.
(Pécs, 2000)
Az alábbi morzsák az előadások alatt születtek, gondolatébresztéshez bizonyára elegendő alapot adnak.
Gyűjtsd össze vágyaidat, állíts fel fontossági sorrendet. Add át a listát Istennek, segítsen megvalósítani az Ő akarata szerint. Ugyanilyen fontossági sorrendbe állítsd fel a megtérésre várókat.
ICCRS 2000/május-június
“Az Úr Lelke rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, látást a vakoknak, szabadságot az elnyomottaknak és meghirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk.4, 18-19)
Cantalamessa atya nagyböjti negyedik homíliája
Vatikán, 2011. április 15. (Zenit.org)