Ó, Istenem, az idő tele van szorongattatással. Krisztust sokan nem ismerik el már Istennek. Ám mégis – Krisztus soha nem lépdelt még át hatalmasabban az időn, eljövetele sohasem volt jelentősebb, közelsége soha érzékelhetőbb, szolgálata sohasem drágább, mint most. Ezért imádkozunk az örökkévalónak ezekben a pillanataiban, vihar és vészek között hányódva:
„Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14
Amikor Jason egyéves születésnapján az édesanyja elővette az időkapszulát, mókás ötletnek tartottuk. „Mindenki tegyen bele valamit, ami ezt az évet jelképezi, és írjon pár sort arról, hogyan képzeli el az életet 17 év múlva.” Gondosan megfogalmaztuk a leveleket, beraktuk az időkapszulába, melléjük került néhány vadonatúj pénzérme, egy játékautó, szalagcímek a helyi lap aznapi számából, és más apróságok.
„Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: „A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dán 5, 23-28)
Három mozzanat van együtt a babiloni király lakomájában, melyek feltételezik és erősítik egymást, hogy azután mindent elpusztítsanak: a megszentségtelenítés, az orgia és a bálványimádás.
„Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.” (Mk 6,28).
Mindenki vár valamit! A dolgozó a jólétet, az ifjú a boldogságot, a beteg a gyó- gyulást és egészséget, a nyugdíjas a békés öregséget. Keresztelő szent János, akinek ma vértanú halálára emlékezünk, azt az emberi várakozást képviselte, mely annak a kornak emberére volt jellemző! Ő várta az eljövendő Messiást.
Sok szingli így látja a kapcsolatok világát: „Isten megteremtette a világot – 510 millió négyzetkilométer a felszíne, a feljegyzés kedvéért. Isten megteremtette még a lelki társamat és elhelyezte valahová ezen a világon. A feladatom, hogy megtaláljam, és Isten feladata úgy tűnik az, hogy elrejtse őt előlem, amíg ez lehetséges. Kényes ügy.
Annyi minden történt a héten itthon, Magyarországon, vagy éppen a nagyvilágban, sőt, a mi kis egyházunkban is, hogy igazság szerint ezer más téma lenne, amiről írhatnék. Hogy miért döntöttem mégis a sokak által világszenzációnak tartott debreceni események mellett? Az ok meglehetősen egyszerű: mert Debrecenben csoda történt.
Jézusom, mivel a szentáldozásban a szívembe térsz és bennem élsz, a Te Szíveddel szeretlek Téged, a Te Szíveddel szeretem, imádom engesztelni és dicsőíteni az Atyát, a teljes Szentháromságot. S mivel Veled mindenre képesnek érzem magam, a Te fáradhatatlan türelmeddel akarok a lelkek után járni.
Esseni egyházmegye, lelkigyakorlatos ház kápolnája. Vagy IKEA bemutatóterem (?) térdből amputált Jézus szoborral.
„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam” (Zsolt 139,15a)
Csodálatos, ahogy Isten az üzeneteit küldi – néha csendesen, lágyan, máskor hirtelen és váratlanul. Elmesélem, hogyan oktatott engem legutóbb egy hétvégi ifjúsági lelkigyakorlaton, amit én tartottam a templomunkban.
Egyik esti közös program a latt láttam, hogy egy tizenhárom év körüli lány kinn üldögél egyedül az előtérben. Leültem mellé, és megkérdeztem, miért nincs benn a többiekkel.
„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5
Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságok.
A Magyar Katolikus Családegyesület Elnöksége levélben fordult az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága magyar képviselőihez. Levelüket változtatás nélkül közöljük.
Tedd fel magadban a következő kérdéseket (minél többre nem a válasz, annál több okod van, hogy szakíts):
A kapcsolatom közelebb vitt-e Istenhez? Látom-e magam, amint összeházasodok vele? Szeretném-e, ha a gyermekeim olyanok lennének mint ő? Azért randizunk-e, hogy megvizsgáljuk a házasság lehetőségét? A szüleim elfogadják-e őt? 100%-ban hű-e hozzám? Mellette biztonságban, megbecsülve és tisztelve érzem-e magam?