„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Péld 17,9)
Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai sz ívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.
Október 25-én, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa elmélkedését teljes egészében a kiengesztelődés szentségének szentelte. A gyónás azt jelenti, hogy őszinte szívvel, a gyermekek tiszta lelkületével indulunk el a Jézus szeretetével való találkozásra, elfogadva a „szégyen kegyelmét”, amely megérezteti velünk Isten bocsánatát.
„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: és sok ember életét megtartsa.” 1Móz 50,20
Valahányszor kiléptem az emberek elé, hogy megvalósítsak valamit, amire úgy éreztem, Isten elhívott, kritikával és ítélkezéssel találkoztam. Szolgálatom elején hangos és kegyetlen volt a reakció. „Sosem lesz belőled jó előadó.” „Nincs szükség rád.” „Nézz magadra. Gondolod, hogy pont egy ilyen valakit akar felhasználni Isten?”
„Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” (Lk 13,22
Az Úr Jézus szavaiból kiviláglik, hogy kapcsolatunk ővele lehet annyira külsődleges és felszínes, hogy teljesen hiábavaló lesz hivatkoznunk rá az utolsó napon. A szív nélküli ismeret, a közösségvállalás nélküli együttlét a mi Urunkkal semmit sem ér.
„Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.” (Jak 3,9)
Egyik nap két gyerekem „növekedési alkalmat” rendezett – így nevezzük magunk között a veszekedést. Ez a két gyerek szereti egymást, de ebből semmi se látszott akkor a vita hevében.
Ric Elias az első sorban ült az 1549-es járaton, a repülőn, amely a New York-i Hudson folyón végzett kényszerleszállást, 2009
„Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8)
Ezt a bejegyzést azért csináltam, mert a férjemről és a rólam készült fotó népszerű lett az interneten. El akarom mondani a kép mögötti történetet annak a sok ezer embernek, akit lelkesített ez az édes pillanatunk
„Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.” Zsolt 42,9
Hogy történhetett meg? Megakadályozhattam volna?
Egyik gyermekem olyan döntést hozott, amitől érzelmeim mélyrepülésbe fogtak, s egy újabb álmatlan éjszaka várt rám. A gondolataim nem akartak elnyugodni. Nappal tudtam Isten ígéretébe kapaszkodni, hogy Ő mindent jóra fordít. De ahogy leszálltak az árnyak, a bizalomért vívott küzdelemben egyre inkább alulmaradtam.
Szeretettel köszöntjük az egyéves fennállását ünneplő blogot és annak íróját – az összefoglaló is tanulságosra sikeredett. A szerk.
„Hosszú távú célom, hogy a világi információforrások közé kerülhessen egy katolikus hang is: a modern sajtóapostolok nagy kihívása, hogy kellően humoros, érdekes és emellett pedig egyáltalán ne bigott katolikus médiát kínáljanak az internetezők számára. A modern telekommunikációs evangelizáció véleményem szerint főleg a fiatal hívőkre és az igen lelkes neofitákra (új betérőkre) marad, akik egyházi segítség, sokszor még papi támogatás nélkül is kell, hogy dolgozzanak.
Ma az áldás másik oldalát vizsgáljuk. Szent Jakab egészen félreérthetetlenül kezeli a nyelv bűneit. Ennek a levélnek a 3. fejezetén való elmélkedést szoktam elégtételül adni azoknak, akik meggyónják, hogy pletykáltak, hazudtak vagy másféle kárt okoztak szavaikkal.