„Én már majdnem 80 éves vagyok, lassan itthagyom ezt az életemet. Visszatekintve a múltba, látom, hogy ifjúkoromban rossz utat választottam, ami miatt tönkretettem magam.
A viselkedésemet a hírlapok, a tömegkommunikáció és a rossz példák befolyásolták, ezeket a fiatalok többsége követte gondolkodás nélkül. Én ugyanezt tettem. Nem aggódtam.
Ó, Istenem, püspökök és bíborosok! Miért volt különleges szentségimádás és rózsafüzér itt és ott a COVID kitörése során, és egyikőtök sem javasolta ezt az országunkban zajló őrület miatt? Mi a csuda történt veletek? Ha hiányoztam nektek, kérem, veregessetek vállon, és tudassátok velem, de ha nem, akkor ez egy hatalmas kötelességbeli hanyagság. Imádkoznunk kellene azokért a lelkekért, akik már meghaltak, mindenkiért, George Floydtól kezdve. Egyként kellene imádkoznunk a békéért, hogy ez uralkodjon országunkban. Imádkoznunk kellene az Istenhez való visszatérésért. Ti azonban hallgattok.
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1,5)
Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.
Két hónap múlva megszületik a kisbabám, gondoltam. Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán?
Évekkel ezelőtt egy orosz filozófusnő, Tatjana Goricseva művét olvastam. Elgondolkodtató, hogy az emlékezet rostáján mi az, ami fennakad, hiszen hosszú évek távlatából is az Istenről beszélni veszélyes című írásának egy részlete elevenen él bennem. A hívő orosz ember – szemben a féktelen szabadságvágyában elvallástalanodó nyugatival – azért, hogy lelki vigasztalást, megerősítést kapjon – írja Goricseva –, képes volt üldöztetések és megfélemlítések közepette, viszontagságos körülmények ellenére is útnak indulni, és sokszor étlen-szomjan, az életét kockáztatva felkeresni azokat a sztareceket, akikről hitte, hogy az Isten szavát teszik hallhatóvá abban a könyörtelen világban.
(Példabeszédek 17.9)
„Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.”
1. Meglátásom szerint a fenti Ószövetségi idézet, képszerű leírás önmagában egy magatartásformára, alap-attitűdre utal: ne a vétkekre, botlásokra helyezd a hangsúlyt, hanem az irgalmas, elfogadó és cselekvő szeretetre.
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban Előadás a „katolikus Zenről” és a keresztény misztikáról.
Ez általában „tradicionalista” katolikusok általánosan hangoztatott közös kifogás, akik nem ismerik el a karizmatikus megújulás legitimitását az Egyházban (melynek kezdete egy katolikus egyetemen az Oltáriszentség előtt indult – nem protestantizmus. Ld. Charismatic? I. rész). Az igazság az, hogy VI. Páltól kezdve minden pápa elismerte a megújulást, mint hiteles mozgalmat. Nem ironikus-e, hogy azok, akik azt állítják, hogy a látnokok engedetlenek az egyházzal szemben, egyidejűleg elutasítják a Magisztérium egyértelmű kijelentéseit a karizmatikus megújulásról?
Fontos társadalmi kérdés a szegények támogatása, de vajon milyen formában érdemes tenni? Ebben a nagyon nehéz témában írt lélekemelő cikket a 777-re Székely János szombathelyi megyéspüspök!
“Te szoktál adakozni a hajléktalanoknak?” – nemrég a 777 Instagram-oldalán ezt a kérdést tettük fel nektek, a válaszok számából pedig egyből kitűnt, hogy mennyire fontos témát sikerült felvetni. A szavazás eredménye is izgalmasan alakult: 62% szokott adakozni – értelemszerűen 38% nem.
Szerettük volna hogy egy hiteles és általunk is nagyra becsült ember reflektáljon a kérdésre, ezért megkerestük Székely János szombathelyi megyéspüspököt, hogy segítsen támpontokat adni ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan viszonyuljunk a hajléktalanokhoz. Megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadta a felkérést, íme a püspöki írás.
A társadalom óriási áldozatokat hozott az elmúlt néhány hónapban, hogy megmentse a legsebezhetőbb embereket a koronavírustól.
Az embereket otthonmaradásra kényszerítették. A vállalkozások, az egyházak és az iskolák bezártak, és a vezetők hatalmas erőforrásokat fordítottak a vírus terjedésének megakadályozására és azok gyógyítására, akik elkapták a betegséget.
A feltámadás általános és egyetemes lesz. Vagyis minden elhunyt ember teste, kivétel nélkül fel fog támadni, a jóké és gonoszaké egyaránt. (Dán. 12, 2; Jn. 5, 28. s köv.; Jel. k. 24, 15; I Kor. 15, 22. 51. Symb. Athanos.)
Az összes emberi testek egyszerre támadnak fel, amidőn „eljön az óra” (Jn. 5, 28.), mégpedig „hirtelenül, egy szempillantás alatt”. (I Kor. 15, 52.)
A feltámadás nem pusztán ébredés lesz, mintha a holtak a feltámadásig csupán aludtak volna. A feltámasztás nem is új teremtés, azaz semmiből való új test létrehozása lesz, hanem Isten mindenhatósága révén a földi halandó testnek teljes és tökéletes életre keltése és egyesítése a lélekkel.
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
Az alábbiakat Mark Mallett (Kanada) volt televíziós újságíró és díjnyertes dokumentumfilmíró írta.
Ó, Jézus, Mária fia! Épp, hogy megszülettél, máris menekülnöd kellett, hogy mentsd az életedet.
A hazájukból elűzött ártatlanok sorsában osztoztál. Kitelepített lettél a kitelepítettek között, menekült a menekültek között.
Ralph Martin és a Renewal Ministries felhívta a figyelmet arra a 44 évvel ezelőtti próféciára, amely ma különösen prófétainak tűnik.
Amikor a katolikus karizmatikus megújulás vezetői meghallgatták Michael Scanlan ferences atyát, a Steubenville Ferences Egyetem elnökét, aki 1976-ban próféciát mondott a törvénytelenség és a bezárt templomok idejéről, senki sem gondolta volna, hogy lesz hamarosan ilyen forgatókönyv – ha egyáltalán.