Erős kényszer hallgatásra
Megfigyeltem, hogy az a lélek, amelyik azonnal odafigyel a beszélgetésekre és szórakozásokra, keveset gondol az Istenre. Aki ugyanis Istenre gondol,
Megfigyeltem, hogy az a lélek, amelyik azonnal odafigyel a beszélgetésekre és szórakozásokra, keveset gondol az Istenre. Aki ugyanis Istenre gondol,
Szeretem a jó könyveket és filmeket. Különösen azokat, amelyek életszerű helyzeteket tárnak elém, vagy egy, már bennem is felvetődő kérdést – következetesen – gondolnak tovább. Érdekel, hogy egy adott helyzetre hányféle feleletet lehet adni, milyen megoldás(oka)t lehet találni. Ha jó az alkotás, akkor belülről szembesülhetek a válaszok miértjével, a szereplőkben munkálkodó és a lélek mélyéből származó okok sokszínűségével. Mert a válaszok többnyire nagyon mélyről fakadnak. (Ismétlem: most jó könyvekről és igényes filmekről van szó. )
Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és csekély az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád
De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem. (Fil 3,7-8a)
Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud.
„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6-7)
Hányszor hallottuk az evangéliumban, hogy egy hajszálunk sem vész el, hányszor hangzik el a Szentírásban, hogy „Ne féljetek!” De sokszor úgy tűnik, bizony félünk, sőt szorongunk.
Az ember saját halála a legtöbbek számára egy végtelenül ijesztő dolog, mert a mi kultúránkban a halál után semmi sem következik, a kérlelhetetlen vég után talán csak az emlékünk marad utánunk (origo.hu)
A fenti írás – jellemzően ─, egy hete jelent meg, halottak napja alkalmából. Mintha bizony a halál kérdését csak ez a nap aktualizálhatná. Az is jellemző, hogy a gondolatmenet valójában csak a gyásszal, mint lélektani kihívással foglalkozik, s a halál, mint olyan nem merül fel problémaként.
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
Ahogy leültem tanulni, megnéztem az órámat. Még van tizenkét órám a vizsgáig. Töltöttem magamnak egy csésze kávét, cukrot raktam bele, megkavartam, megízleltem, majd még tettem bele egy kanál cukrot. Szükségem lesz rá, mert egy áttanult éjszaka előtt állok.
Az Irgalmas Szeretet pillanatról pillanatra megújít, megtisztítja a lelkemet, a bűnnek nyomát sem hagyja meg benne, ezért nem félek a
Kedves …!
Mióta legutoljára beszéltünk, nagyon sokat változtam, bizonyára te is. Azért írom ezt a levelet, hogy bocsánatot kérjek tőled mindenért. Bevallom, gyönge voltam akkoriban. Szeretném beismerni most minden vétkemet. Szeretném, ha látnád komolyan gondolom.
A legszegényebbek és legvédtelenebbek iránti szeretet elsőbbsége
1.
Az eucharisztikus Jézus, vagyis Jézus Krisztus, aki valóságosan, személyesen és lényegileg jelen van az eucharisztikus színek alatt Testével, Vérével, Lelkével és Istenségével, valójában a legszegényebb, leggyengébb és legvédtelenebb lény a világon. Van-e nagyobb szegénység, mint az eucharisztikus színek szegénysége?
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Magyar Pálos Rend közös rendezésében, Pécs városának támogatásával a pálosok 80 évvel ezelőtti visszatelepüléséhez és a rend 25 évvel ezelőtti újraindulásához kapcsolódóan PÁLOSAINK, A FEHÉR BARÁTOK címmel nagyszabású rendtörténeti, művelődéstörténeti, kultúrtörténeti, multimédiás, időszaki kiállítás nyílt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában (Pécs, Papnövelde u. 5.).
A csaknem négy hónapig (2015. február 8.) látható tárlat 2015 februárjában egynapos rendtörténeti tudományos konferenciával zárul a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
„Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.” (Zsolt 46,2)
„Nem sikerült, anya. Kérlek, imádkozz értem. Csalódtam Istenben.” Elszorult a szívem. Átéreztem kislányom fájdalmát. Mintha az én fájdalmam lett volna. Tudom, milyen az, mikor nagyon vágyunk valamire, és aztán szertefoszlanak az álmaink. Becsukódik előttünk az ajtó. Elillan az egyetlen alkalom.
Honnan tudom, ha Isten arra hív, hogy pap legyek, vagy arra, hogy megházasodjak vagy akármire?
Néhányan már első osztályban meghallják a megszentelt életre szóló meghívást. Mások, úgy tűnik azután hallják meg, miután már eltöltöttek egy évtizedet egy szakmában. Minden meghívás más, de akár azt reméled, hogy megházasodsz, akár azt, hogy felszentelnek, akár hogy Istennek szentelt életet élsz a fogadalmak által, mindegyik Isten szolgálatának egy útja. Vannak olyanok is, akik Istent egyedülállóként szolgálják. Megtudhatjuk, hogy mire hív Isten, ha megtanulunk figyelni rá.
Na jó, az eredeti cikk címe ez volt: Ferenc pápa szerint van evolúció.
A két címből egy a fontos: az Index szerint. A Vatikán vagy más katolikus hírforrás -nem meglepő módon- nem erősítette meg a liberális hírforrásokból származó fejtegetéseket.
Egy testvér a következő kommentet fűzte az egészhez.
A szerk.