Ami elromlott, az gyakran megjavítható, de ami sohasem működött, az csak ritkán.

Mira Kirschenbaum nagyszerű könyve azt mutatja meg, hogyan lehet a soha véget nem érő mérlegelésből azáltal kijutni, hogy az ember nem egyes tulajdonságokat állít egymás mellé, hanem azt vizsgálja meg, hogy mitől működik vagy nem működik egy kapcsolat. Ezzel nem csak azoknak segít, akik többé kevésbé hosszú ideje beszorultak egy kapcsolati ambivalenciába, hanem azoknak is rendkívül hasznos, akik most építenek fel egy párkapcsolatot.

36 diagnosztikai kérdést tesz fel, amelyekre adott válaszból egyértelműen megállapítható, hogy a kapcsolatunk működő, azaz megjavítható-e, vagy sem, azaz jobb kiszállnunk belőle.

Az alábbiakban ezeket a kérdéseket és az azokra adott válaszokat ismertetem. Mindenképpen érdemes azonban elolvasni az egész könyvet, mert ritka okos, szép és jól megírt könyv.

1. Gondolj azokra az időkre, amikor a legjobban mentek köztetek a dolgok. Visszatekintve, most is ki mernéd jelenteni, hogy akkor valóban nagyon jó volt? – Ha a válasz nem, akkor ez egy olyan kapcsolat, ami soha nem működött, s ilyen módon valószínűleg meg sem javítható. Egy olyan kapcsolat esetén, amely a legszebb időszakában sem volt igazán jó, az emberek általában elégedettebbek, ha kiszállnak belőle.

2. Előfordult-e már egynél több esetben fizikai erőszak a kapcsolatban? – Ha a válasz igen, egyértelműen a távozás mellett érdemes dönteni. S noha a kérdés bonyolultabbnak tűnhet, a valóságban – az összes szakirodalom és tapasztalat alapján – nem az: egy kapcsolatból, ahol rendszeres a fizikai erőszak, ki kell lépni.

3. Szilárdan elkötelezted-e már magad amellett, hogy olyan lépésre szánod el magad vagy olyan életformát választasz, amelyből kizárod a partneredet? – Itt arról van szó, ha valaki olyan lépéseket tett, amelyekkel gyakorlatilag egy új életet kezdett felépíteni magának. A példabeli Ruth egy másik földrészen vállalt munkát. Ezzel gyakorlatilag kilépett a kapcsolatból. De nem kell másik földrész, lehet másik város, másik ország is – elméletileg a családért, gyakorlatilag ki a családból. Jó ezzel szembenézni és ezt nyílttá tenni.

4. Ha Isten vagy akármilyen mindenható lény azt mondaná, hogy felőle kiszállhatsz, hatalmas kő esne-e le a szívedről, és meg lennél-e róla győződve, hogy képes leszel véget venni a kapcsolatnak? – Ha igen, akkor az ember már a távozás mellett döntött.

5. A gondjaitok ellenére van-e legalább egyetlen olyan kellemes elfoglaltság vagy érdeklődési kör (a gyerekeken kívül), amelynek jelenleg együtt hódoltok, és a jövőben is szeretnétek együtt élvezni, valami, amit mind a ketten együtt szerettek csinálni, és ami egy időre mindkettőtöket a bensőségesség érzésével ajándékoz meg? – Ha igen, akkor az arra utal, hogy van valami, ami jól működik és innét talán fel lehet építeni újra a kapcsolatot. A nem viszont nem jelenti, hogy az egész kapcsolat már nem működik.

6. Ki mernéd-e jelenteni, hogy a partnered alapvetően kedves, megfelelően intelligens, nem túlzottan idegbajos, kellemes külsejű és legtöbbször jó illatú? – Nem a világ legcsodálatosabb emberét kell becélozni. Itt a szerző azt szeretné felmérni, hogy nem látjuk-e a partnerünket, mindezek ellenkezőjének. Ez esetben ugyanis lehetetlen egy működő, bensőséges kapcsolatot felépíteni.

7. A társad akadályokat gördít-e minden próbálkozásod elé, amely akár csak a legapróbb kívánságod teljesítésére irányul; és azt tapasztalod-e, hogy szinte minden igényedet semmibe veszi; és ha nagy ritkán mégis megkapod, amit akarsz, ez olyan megpróbáltatás jelent-e a számodra, hogy úgy érzed, nem is érte meg az erőfeszítést? – Ha a válasz igen, ez egy tipikus bántalmazó kapcsolat, azonnal ki belőle!

8. A kapcsolatodban alapvetően, visszamenően, soha el nem múlóan úgy érzed-e, hogy megaláznak vagy levegőnek néznek? – Az igen a bántalmazó kapcsolat másik egyértelmű mutatója. Feltétlenül ki kell szállni.

9. Úgy érzed-e, hogy a társad rendszeresen és következetesen meghiúsítja bizonyos témák vagy kérdések felvetésére irányuló törekvéseidet, különösen a számodra fontos dolgokkal kapcsolatban? – Ha a krónikus témalesöprésről van szó, akkor az egyértelmű jele, hogy a másik nem akar a kapcsolat problémáival foglalkozni, így azok meg sem oldhatók. Vagyis a kapcsolat nem fog működni.

10. Eljutottál-e már addig a pontig, hogy amikor a társad mond valamit, rendszerint úgy érzed, valószínűleg hazudik? – Ha ez így van, akkor az emberre semmi jó nem vár ebben a kapcsolatban. Az a tapasztalat, hogy azok, akik a hazugságot stratégiaszerűen alkalmazzák, nem javulnak meg. Egy ilyen emberrel pedig nem lehet azt a bizalmat felépíteni, ami minden működő bensőséges kapcsolat alapja. – Hozzátenném, hogy ha enélkül akarjuk magunkat megnyitni, annak hamarosan súlyos pszichés és testi következményei lesznek. A nálam depresszióval jelentkező páciensek egy jó részénél az okozza a depressziót, hogy megpróbálják magukat megnyitni olyan embernek, akire valójában nem bízhatják rá magukat.

11. Csodálatra méltó tulajdonságaitól eltekintve, és minden átmeneti haragtól vagy csalódástól távolságot tartva, őszintén szereted a társadat, és ő is őszintén szeret téged? – Itt a szerző arra akar rákérdezni, hogy öröm-e vele együtt lenni és azt sugározza-e, hogy szeret.

12. Érzel-e magadban hajlandóságot arra, hogy még többet adj a társadnak, mint eddig, és ezt a dolgok jelenlegi állásának ismeretében is hajlandó vagy-e megtenni anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnál? – Ha ezt már számtalanszor megtetted és semmi javulás nem történt, akkor nem tudsz már többet tenni. De ha még nem és érzel erre erőt magadban, ez gyakran megfordítja a kapcsolatokat.

13. Mindketten meg akarjátok-e érinteni a másikat, előre örültök-e neki és tesztek-e érte valamit? – Ha tartós, enyhülés nélküli nem a válasz, akkor ez azt jelenti, hogy nincs meg az a híd, ami összeköthet titeket.

14. Kivételes szexuális vonzalmat érzel a társad iránt? – Itt nem az a kérdés, hogy a partnered különlegesen szép-e, hanem, hogy van-e köztetek valami olyan kötelék, ami őt kivételessé teszi a számodra. Itt a szexualitás terén jelenik meg egy mélyebb kötelék. S ha ez létezik,a kapcsolat gyakran megjavítható.

15. A társad sem be nem látja, sem el nem ismeri azokat a dolgokat, amelyek beismerésére már megpróbáltad rávenni, és amelyek elviselhetetlenné teszik a kettőtök kapcsolatát? – Ha valaki egy érthető dolgot nem ért meg, az azt jelenti, hogy nem akarja érteni. Egy olyan emberrel, aki az alapvető igényeidet negligálja, nem lehet működő kapcsolatot felépíteni. Ha a válasz igen, ideje kiszállni, mert idővel csak rosszabb lesz.

16. Tesz-e olyasmit a társad, ami elviselhetetlenné teszi a kettőtök kapcsolatát, és amit elismer ugyan, de ellen, szemmel láthatólag, semmit sem hajlandó tenni? – Ha a társad nem változtat ténylegesen (nem számítanak a kifogások, hogy miért nem) egy fél éven belül, az azt jelenti, hogy nem akar változni. Vagyis a kapcsolat megjavíthatatlan.

17. Ez a gond a társaddal téged távozásra késztet: próbáltad már, hogy ne figyelj oda rá, ne vegyél róla tudomást, nem hagyd, hogy felbosszantson? És sikerült-e? – Itt nem a rosszak lehazudásáról és az elviselhetetlen elviseléséről van szó, hanem arról, hogy ha van köztünk kötelék, nem hagyjuk, hogy a kevésbé fontos dolgok közénk álljanak, hanem emelkedjünk fölül ezeken. Ha ez a fölülemelkedés sikerült már, az annak a mutatója, hogy létezik ez a kötelék és így a kapcsolatnak van jövője.

18. Amikor a partnereddel kapcsolatos problémára gondolsz, amely elviselhetetlenné teszi a kettőtök kapcsolatát, a másik elismeri-e a létezését, hajlandó-e tenni valamit ellene, és képes-e meg is változni? – Ha a másik akar és tud tenni a kapcsolatért, az nagy valószínűséggel javítható.

19. Megsértett-e a társad valamit, ami számodra alapkövetelmény? – Ha az alapkövetelményeidet egyértelművé tetted és a partnered mégis megsértette őket, akkor itt értelemszerűen vége kell kell legyen a kapcsolatnak.

Létrehozva 2017. november 30.