„Persze vannak problémáink. De a viszonylagos jólét megengedi, hogy boldogan éljünk. Ez egy döntés. Mivel megvan rá a lehetőségünk, a boldogságot választjuk.”

Egy ország, ahol senki sem panaszkodik – Origo.hu

Az idézett cikkben Costa Ricáról ír a szerző, aki magyarként fél évet élt ebben – a Happy Planet Index felmérése szerint a világ legboldogabb országaként minősített – kis közép-amerikai államban. A minősítés egyébként nem a GDP-n vagy az általános életszínvonalon, hanem alapvetően az ország lakosainak elégedettségén és élethosszán alapszik. Érdekes a rangsor, amelyben Albánia sokkal boldogabb, mint az Egyesült Királyság, és pl. Luxemburg az utolsó előtti a felmért 140 országból. Magyarország a 69.

Costa Ricát a kutatók az élő Édennek nevezik. Valóban gyönyörű és hihetetlenül gazdag a természet. Csodálatos állatok és növények, homokos tengerpart – a jómódú turisták és az odaköltöző tehetős amerikai nyugdíjasok ennyit látnak és élnek meg. És a lakosok közül valóban kiemelkedően sokan érik meg a száz évet.

Ugyanakkor egyáltalán nem olyan magas az életszínvonal. A főváros gyakran szenved a szmogtól, egyszerű kockaházak poros udvarokon, mindennapos, hogy elmegy az áram, nincs bekötött gáz, internet is alig. A legszebb partszakaszok külföldi kézen vannak, a “munkamorálra” pedig inkább a ráérősség, pontatlanság, lustaság a jellemző. Az otthonok nagyon egyszerűek, nincs felhalmozás, gyűjtögetés, gazdagság.

“Tárgyak helyett emberekkel töltik meg az életüket.”

És boldogok. Olyannyira, hogy a panaszkodás egyenesen visszataszító. Egyszerűen nem csinálják. Hanem szinte ellentmondást nem tűrően, minden kétség nélkül, természetesen pozitív az életszemléletük, boldogan merülnek el országuk szépségeiben, irigylésre méltó önbizalommal fogadják el önmagukat és honfitársaikat, élvezik és értékelik a közbiztonságot, hogy egyáltalán van ingyenes közegészségügyi ellátás, és békében élhetnek.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. október 14.