Dr. Dabóczi Kálmán jogásszal, közgazdásszal, vállalatvezetővel, a Budapesti Közlekedési Központ volt vezérigazgatójával beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Feleségem megígértette velem régebben, hogy a gyerekeknek nem mondhatom el, milyen őrültségeket csináltam gyerekkoromban. De van, amit már ők is tudnak: például az iskola tetején focizni akkoriban menőnek tűnt. Bár nem a „klasszikus” gyerekkorban történt, de egy írországi egyetemi ösztöndíj után minden megtakarított pénzemet egy izlandi útra fordítottam. Egyedül, hátizsákkal, gázfőzővel és egy kis sátorral a hátamon körbegyalogoltam, -stoppoltam a szigetet, ami akkor még szinte „lakatlan” volt a mostani tömegturizmushoz képest. A sziget déli részén egyszerű túrabakancsban egyedül vágtam át egy repedésekkel teli gleccseren, ami felelőtlen tett volt és  életveszélyes. De ma is megtenném, csak kötélbiztosítással, jégcsákánnyal, hágóvassal, és vinném a nagyfiaimat is magammal.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám mérnökemberként nem bölcs intelmekkel tanított minket, hanem a mindennapi példájával. Ahogy én is „öregszem”, egyre többször veszem észre magam, hogy akár tudattalanul is utánozom. Például, ahogy a családi nyaralásokat szervezem és próbálok minél többet megmutatni és közösen átélni abból a csodából, amivel a Teremtő elhalmozott minket.

Az ő életpéldája – hatgyerekes családapaként, 28 unokával és már 3 dédunokával – számomra a rendelkezésre állás szentségéről szól. Nem világmegváltó, látványos dolgok tesznek boldoggá és szentté, hanem a mindennapos helytállások és a következetesen, szeretettel másokra áldozott idő.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni gyermekeinek?

A gyerekeink közül már hat tud írni és olvasni, biztos ezzel az interjúval is találkozni fognak, így kicsit megilletődötten „üzenek” nekik. De mondhatok itt bármit, ha nem azt látják rajtam a mindennapokban, akkor üres frázis marad minden intelem. 3+1 dolgot azért a lelkükre kötnék.

A legfontosabb: az Oltáriszentség előtt térdelő és imádkozó férfi a legerősebb ember a világon. Mert tudja és vállalja, hogy kinek köszönheti az életet, honnan kapja az erőt és kihez kell vezetnie a rábízottakat. A második: bátran és időben legyenek nyitottak az élet továbbadására olyan társsal az oldalukon, aki egy életre elválaszthatatlan barátjuk, szövetségesük lesz ebben a kalandban. A harmadik: kezdjenek el időben élni! Nem élvezkedni, hanem élni. Lényeges különbség, mégis itt csúszik el sokak élete. Örültem volna, ha valaki korábban segít ezt a mondatot helyesen érteni és megélni. Mit jelent élni? Például örülni a találkozásoknak, mélyen megélni az érzelmeket, merni felszabadultan ünnepelni, szabadon és bátran megélni a hitünket. Nagyon sok lelki sebet hordoz a mi generációnk a rendszerváltás előtti idők lelki megnyomorításából, amihez az akkori ideológia hatalom elnyomása mellett a katakomba kereszténység feszült, zárkózó légköre is hozzájárult. A plusz egy intelem pedig: merjék bátrabban és látványosabban szeretni a házastársukat, szabaduljanak meg azoktól a görcsöktől, gátaktól, ami az összetartozás és egymás szeretetének kifejezését akadályozzák.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

A mi nagycsaládunk kikerülhetetlenül egy koedukált közösség, igaz majd’ kétharmados fiú többséggel. A rendszerváltás után sok évig a helyi cserkészcsapatot is vezettem, amelyben ezt a kérdést teljesen életközeli kérdésekben átéltem. Ezek alapján határozottan állítom, hogy kifejezetten egészséges, sőt előnyös, ha van nem koedukált időszak, leginkább a kamaszkor elejétől. De ez nem lehet hermetikusan elzárt, kellenek az olyan közösségi alkalmak, lehetőségek, amelyek során a fiúk és a lányok találkoznak. Ennek a legkézenfekvőbb természetes közege a nagycsalád, de ha ez nem adatott meg, akkor számos ifjúsági közösség, program ad erre lehetőséget az iskolán kívül.