A Pápai Ház szónokának első nagyböjti prédikációja

Nagyböjt első hetének péntekén, március 10-én tartotta meg P. Raniero Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka első prédikációját a Redemptoris Mater kápolnában a Római Kúria tagjai számára. Ezen első alkalommal Ferenc pápa és a munkatársai még nem tudtak részt venni, mert éppen ekkor fejeződött be számukra Ariccia-ban a nagyböjti lelkigyakorlatuk. Cantalamessa atya a bevezetőjében kiemelte, hogy a Szentlélekről szóló, ádventben megkezdett témát folytatja, ezúttal  „a Szentlélek vezet be minket Krisztus uralmának a titkába” címmel.

Az elmélkedéssorozat módszere és célja: a Szentlélek milyen szerepet játszik Krisztus halálában és feltámadásában

Karácsony előtt a hitvallásunk harmadik, a Szentlélekről szóló cikkelyét elemezte, most pedig visszatér a Krisztus személyét és megváltói szerepét illető második fejezethez. Ennek első része az ősegyház hite: Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, míg a második rész egy hosszú folyamat eredménye, amit a niceai püspökök fogalmaztak meg az ariánus konfliktus kapcsán. Az elmélkedésekben a kapucinus barát arra figyel, hogy az Újszövetségben a Szentlélek mit mond nekünk Krisztus igazi ismeretéről. Erre a sajátos vonásra az első nagyböjti vasárnap misekönyörgése hívta fel a figyelmét, melyben az egyház azt kéri az Istentől, hogy „a böjt, az imádság és az alamizsna révén növekedjék Krisztus titkának az ismeretében”. Ez az ismeret a Lélek műve bennünk, aki elvezet minket a teljes igazságra. Az elmélkedéssorozat módszere és célja tehát az lesz, hogy megvilágítsa és elmélyítse, a Szentlélek milyen szerepet játszik Krisztus halálában és feltámadásában – hangsúlyozta a szónok.

A Szentlélek nem csinál új dolgokat, hanem megújítja azokat

Pál tanítja a római levélben, hogy Krisztus „a szentség Lelke szerint a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult (Róm 1,4). Az első korinthusi levélben pedig leszögezi: „Senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3). János evangéliumában a Paraklétosz-Vigasztaló emlékezteti az apostolokat a megtörténtekre és elvezeti őket a teljes igazságra (Jn 17,7-15). Ettől kezdve éppen ez lesz az a kritérium, ami alapján meg lehet ítélni, hogy a Szentlélekről van szó – emelte ki a Pápai Ház szónoka. Vajon a Szentlélek ilyen értelmezése beárnyékolja Krisztus művét? – vetette fel a kérdést, de rögtön el is utasította az értelmetlen felvetést, mondván: a Szentlélek soha nem használja az „én” szót, nem beszél első szám első személyben, nem követel magának semmiféle művet, hanem mindig Krisztusra hivatkozik. A Szentlélek nem csinál új dolgokat, a Szentlélek megújítja azokat. Nem tesz hozzá semmit a Jézus alapította művekhez, hanem élteti és eleveníti azokat. 

Krisztus igazi felismerése a pünkösdi Lélek által

A pünkösdi lélekjövetel hirtelenül megvilágítja Krisztus művét és személyét –folytatta a szónok. Ennek jegyében mondja Péter: „Isten Úrrá és Messiássá tette azt, akit ti megöltetek” (ApCsel 2,36). Pünkösd napjától kezdve a őskeresztények újraolvassák Jézus életét, halálát és feltámadását és csak a Lélek erejében tudják megérteni azt, akivel korábban a legszorosabban együtt éltek, de nem ismerték valójában. Johannisz Dzidziulasz ortodox teológus a II. Vatikáni Zsinat szemére veti, hogy egyháztanát pusztán krisztológiai anyagból formálta, ugyanakkor a saját részéről elismeri, hogy az ortodox teológia pedig csak pneumatológiából formálta az ekklezilógiáját. Cantalamessa atya arra a következtetésre jut ennek kapcsán, hogy a katolikusoknak az egyházkép megfogalmazásakor jobban kell figyelniük a Szentlélek szerepére, az ortodoxoknak pedig a krisztusi alapvetésre.    

Az összefoglaló elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 18.