(Reflexió Mihályi Molnár László  Szemléletváltás a szakadék szélén c. írására)

Uramistenem, kérlek alássan,
Világosíts meg, hogy sose lássam
Életörömnek a romlottságot,
Sokszínűségnek a zagyvaságot,
Művészetnek a talmi csillogást,
Haladásnak az őrült rohanást,
Balgaságnak a sírig hűséget,
Tákolmánynak a családi fészket,

Szégyenbélyegnek az anyanyelvet,
Korszerűtlennek a honszerelmet,
Kiegyezésnek a megalkuvást,
Fő életcélnak a harácsolást,
Jólétnek csak a jóllakottságot,
Példaképnek a garázdaságot,
Nyűtt kapcarongynak a becsületet,
Legfőbb erénynek az önérdeket,
Káprázatnak az agy vívmányait,
Alárendeltnek a szív vágyait,
Együgyűségnek az imádkozást,
Képmutatásnak a szentáldozást,
Boldogságnak az élvezeteket,
Érdekesnek a bűnös életet,
Jogszerűnek a paráznaságot,
Idejétmúltnak a házasságot,
Nyitott életnek az erkölcstelent,
Korszerűnek a múlttalan jelent,
Kívánatosnak, ami tiltva van,
Világpolgárnak azt, ki hontalan,
Szolgálatnak a csúf szolgaságot,
Szabadságnak a szabadosságot,
Maradinak a hagyományőrzőt,
Toleránsnak a lélekfertőzőt,
Szépnek csupán azt, mi eladható,
Hasznosnak csak mi pénzért kapható…
Édes Istenem, hozzád esd lelkem,
A sötétségben ne hagyj elvesznem,
Csak te segíthetsz, világ királya,
Te vagy a világ világossága!

Forrás

Létrehozva 2021. december 17.