Egy jó nevű kutatóintézet szerint a munkavállalók négyötöde nem lel örömet a munkájában. Úgy érzik, mellőzöttek,  kihasználatlanok,  munkaköri  felelősségük és érdekeltségük szinte köszönő viszonyban sincs. Eszerint nagyon sok a boldogtalan, kielégületlen ember.

Ez nagyon aggasztó dolog, mert minden héten igen sok időt szentelünk foglalkozásunknak, vagy hivatásunknak. Ráadásul, ha tetszik, ha nem, munkánk erőteljesen  befolyásolja  énképünket – önértékelésünket. Ha nem szeretjük azt a munkát, amely életünk jelentős részét tölti ki, ez elkerülhetetlenül komolyan befolyásolja gondolkodásmódunkat és életfelfogásunkat.
Talán  ezek  közé  a  csalódottak  közé  tartozol  te  is,  de  beletörődtél  a  „sorsodba”:  „ki  kell  fizetnem  a számláimat” gondolhatod, vagy „a munka szükséges rossz, nemde?”. Sok ember gondolkodik így, de a talán a beszűkült  látásmóddal  van  baj.  Az  ószövetségi  szentírás  szerint  (Példabeszédek  könyve  29,18.)  „Ha  nincs kijelentés,  elvadul  a  nép  /  „Ha  nincs  látás  (vízió)  elveszik  a  nép”  Ennek  az  igazságnak  sok  értelmezési lehetősége van, melyek egyike az a tény, hogy ha az embereknek nincs elképzelésük lehetséges jövőjükről, gyakran belesüppednek nyomasztó jelenük mocsarába.

Megoldás  lehet  a  munkahely-változtatás.  Ezt azonban sokszor könnyebb mondani, mint megtenni. A helytelen hozzáállás is lehet oka a munkahely váltogatásoknak. Meg lehet próbálni a munka élvezetesebbé tételét újraértelmezéssel, úgy változtatva a kötelezettséged, hogy jobban igazodjon érdeklődési körödhöz Ez sikerülhet. Egy harmadik, és talán jobb változat lehet egy új megközelítés (látás) a végzett munkádról.

Közszájon forog egy történet három kőművesről, akik egymás mellett  dolgoztak. A kérdésre, hogy mit csinálnak, az első így felelt: „Téglákat rakok”. A második egy kicsit önérzetesebben válaszolt: „Falat építek”. A harmadik válasza viszont valódi látásról, vízióról árulkodik, „Katedrálist építek Isten dicsőségére”.

Amikor munkáról beszélünk, gyakran használjuk a „hivatás” szót, amely egy latin szóból ered, melynek jelentése „hívás, elhívás”. Mi lenne, ha minden reggel azzal a tudattal ébrednénk – mintegy látomással – hogy ma elhívásunknak fogunk eleget tenni, legyen az állandó vagy átmeneti elkötelezettség? Amint valaki egyszer megjegyezte, ha nem tudsz jól szolgálni Istenek ott, ahol vagy, biztosan nem tudod szolgálni őt ott, ahol nem
vagy.

Íme, néhány bibliai ajánlás, amely segíthet egy jövődre vonatkozó új, friss vízió felismeréséhez.  Tudd ki az igazi „főnököd”. Nagyon természetes módon hajlunk arra, hogy feltételezzük: szervezetünk vezetőjéért dolgozunk, vagy azért, aki fizet bennünket.  A Biblia más távlatot nyit. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, jólélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” (Pál levele a Kolosséiakhoz. 3,17-24.).

Mindig tedd meg, ami csak tőled telik. Ha valaki, akit csodálsz és tisztelsz, nagyon fontos szolgálatot kér tőled, ellátnád minden erőddel? A Biblia szerint Isten ezt tette velünk.  „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Pál levele az Efézusiakhoz 2,10.)

Gondold  át,  mekkora  a  hatásod  lehet.  Amint  a  fentebb  említett  kőműves,  még  a  szerény, jelentéktelennek  látszó  célok  is  fontosak  lehetnek,  ha  megértjük,  hogy  kulcsszerepünk  van  egy  hatalmas, potenciálisan életet átformáló vállalkozásban „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (Pál első levele a Korintusiakhoz 3,9.).

Monday Manna -A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2014. július 17.