Bevezető

„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött” (Jn 14,23–24).

Athanasius Schneider püspök atyával 2011-ben váltottam először levelet. Megtisztelő válaszában akkor azt írta nekem, hogy az Egyház és az istentisztelet igazi reformjához szükségképpen hosszú út és sok szenvedés vezet. Nekünk azonban bátran és bizalommal kell fogadnunk ezeket a szenvedéseket. Az Egyház elsősorban a szenvedés által nyer megújulást, és nem annyira a cselekvések révén.¹

Az Egyház mai krízisét látva azt hiszem, hogy a püspök atya szavai ma is teljes mértékben helytállóak és irányadóak. Égető szükségünk van a bátorság (fortitudo) sarkalatos erényére, mellyel a hitet és az üdvösséget fenyegető rosszal és minden veszéllyel szemben is helyt tudunk állni, egészen a vértanúságig. Továbbá kell, hogy legyen bennünk bizalom (fides, fidelitas), vagyis nyitottság Isten irgalmára, amely a keresztény reménységünk alapja. El kell fogadnunk, hogy az Úr kész és tud is rajtunk segíteni, és megad mindent, ami az örök üdvösség elnyeréséhez szükséges. Csak így vagyunk képesek elviselni a szenvedést (passio), a rossz megtapasztalásából adódó lelki és testi fájdalmat, és hathatósan kiáltani segítségért Isten felé. Türelemmel és állhatatossággal kell viselnünk minden lemondást, áldozatot és erőfeszítést, amit a lélek javaiért vállalhatunk a bűnre hajló természetünkkel, az e világ csábításaival és a kísértésekkel vívott küzdelemben. Így juthatunk igazi megtérésre (conversio), amely a katolikus Egyház megújulásának mindenkori hajtóereje.

Athanasius Schneider püspök atya katolikus hite, tanítása és példája sokakat vezet a megtérés útjára. Az Oltáriszentségről és a méltó szentáldozásról szóló Dominus est [Az Úr az] és a Corpus Christi [Krisztus Teste] című könyvek által világhírűvé vált apostolutód tanítása – a Szent István Társulat és a Stella Maris Alapítvány jóvoltából – korábban magyar földön is nagy érdeklődésre talált.

¹    „The true reform of the Church, as well of the Divine worship, needs a long way and some suffering. But we should accept these sufferings with courage and confidence. The Church will be renewed in the first place by the passion and not so much by actions.”

A püspök atya kiváló segítséget nyújt a katolikus hit és világnézet sze-rint való helyes gondolkodás és magatartás kialakításában. Tanítása a leg-lényegesebbre irányítja rá a figyelmet: Jézus Krisztus valóságos szentségi jelenlétére, és az imádás mindent megelő ző szent kötelességére. Prédikációi, előadásai rávilágítanak arra, hogy a hiteles katolikus keresztény élet legapróbb mozzanata is a Szentséghez való helyes viszonyulásból meríti minden erejét. A püspök atyát hallgatva megérthetjük, hogy sem az Egyházban, sem a világban nincsen olyan ügyes-bajos kérdés, amire nem remélhetnénk választ és megoldást az Eucharisztikus Krisztustól. De nagyobb öröm sincsen annál a földön, mint a Megváltóval való szentségi találkozás. Az Eucharisztia a Krisztustól megígért teljes öröm előíze², „a jövendő dicsőség záloga.”³ Mi több, aki az Eucharisztiában Krisztussal táplálkozik, annak már itt a Földön örök élete van.⁴ Földi életünk mindenestül Krisztusban van elrejtve, aki az új és örök szövetség egyetlen Papjaként „nem emberi kézzel épített szentélybe lépett be (…), hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk” (Zsid 9,24).

Szívből fakadó öröm volt a számomra, hogy 2016. március 4-én a John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ vendégprofesszoraként első alkalommal köszönthettük excellenciás püspök urat Mária Országá-ban.

MONS. Dr. ATHANASIUS SCHNEIDER O.R.C., Celerina címzetes főpásztora, a Boldogságos Szűz Mária astanai érsekségének (Kazahsztán) segédpüspöke.

Püspök atya Anton Schneider néven született 1961. április 7-én Tokmok városában, az akkori Szovjetunió, a mai Kirgizisztán területén. A kereszt-ségben egy litván titkos pap, Pater Antonius Šeškevicius S.J. részesítette. Ukrajnából származó német szülei, akiket Sztálin telepített er őszakkal az Urál-hegységbe a II. Világháború után, a deportálásból való szabadu-lásukat követően költöztek kirgiz területre. Az elsőáldozás kegyelmében Boldog Oleksa Zaryckyj vértanú pap részesítette 1973-ban. Nem sokkal ezután családjával Németországba költözött, majd csatlakozott a Szent Kereszt Kanonokrendhez (Ordo Canonicorum Regularium Sanctae Crucis), ahol Szent Athanasius lett a védőszentje és a szerzetesi neve.

²    Vö. Jn 15,11.

³    Úrnap 2. vesperásának Magnificat-antifónája

⁴    Vö. Jn 6,54.

1982-ben tette le fogadalmait. 1990. március 25-én szentelte pappá Manuel Pestana Filho püspök. Római tanulmányai végeztével 1999-től patrisztikát kezdett tanítani a karagandai (Kazahsztán) Szűz Mária, az Egyház Anyja Szemináriumban. 2006. április 8-án kinevezték Celerina címzetes főpásztorává. 2006. június 2-án a római Szent Péter-bazilika oltáránál Angelo Sodano bíboros szentelte fel püspökké. 2011. február 5- től foglalta el helyét segédpüspökként az Astanai Főegyházmegyében. A Kazahsztáni Püspöki Konferencia általános titkára. Első magyarországi látogatásának idején papságának közel 26., püspökségének közel 10. évében jár.

Püspök atya látogatására 2016. március 4–7. között (péntek–hétfő) került sor. Összesen három előadást tartott Magyarországon, hatalmas érdeklődés közepette. Az első kettőt Budapesten (Az igazság a házasságról és a családról, A hitről és a mártíromságról), a harmadikat pedig (A szent liturgiáról és a szentáldozásról) a Newman Központ székhelyén, Sümegen. Az előadások magyar tolmácsolásában Osvay Péter volt a segítségünkre.

Sümegen Athanasius püspök megkapta a Newman Központ vendég-professzori oklevelét, amelyet Prof. Kertész-Bakos Ferenc, a közösségi főiskola szenátusának elnöke, valamint Végh László, Sümeg város polgármestere nyújtottak át.

Látogatásának koronájaként Schneider püspök atya vasárnap (március 6-án, Laetare vasárnapján) ünnepélyes unus antiquior („forma extraordinaria”) főpapi szentmisét pontifikált a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplomban. A szentmisére az ország minden tájáról, de Erdélyből, a Felvidékről, Szlovéniából, Svédországból, Olaszországból és Ausztriából is érkeztek hívők. A figyelmet nemcsak a püspök atya személye váltotta ki, de az a tény is, hogy

több mint 45 év – a Novus Ordo bevezetése – után először került sor ismét arra, hogy vasárnapi szentmisét egy főpap a római rítus ősi formája szerint mutasson be Magyarországon.

Sümeg a Veszprémi Főegyházmegye és a katolikus tradíció egyik legna-gyobb és legrégibb spirituális központja Magyarországon, amit a Newman Központ jelenléte és működése tovább erősít. A ferences kegyhely kisugárzásának, és a híres magyar hitszónok, P. Dr. Barsi Balázs OFM személyes példájának, lelki-szellemi hatásának, prófétai tanításának eredményeként ezen a környéken van az országban a legtöbb régi rítus iránt elkötelezett pap, plébánia és egyházközség. Schneider püspök atya asszisztenciája is szinte teljes egészében a helyi papságból és a régi rítusú közösségeik ministránsaiból került ki. A presbiter asszisztens Grujber Zsolt böhönyei plébános, a diakónus Simon Gábor városlődi plébános, a szubdiakónus Cséry Gergő nemesgulácsi plébános. A Musica Sacra szolgálatát az ország egyik legjobb gregorián szkólája, a pécsi Schola Sancti Pauli adta Fodor Gabriella DLA vezetésével. Az orgonista Farkas Domonkos volt.

A főpapi szentmisére meghívtuk Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek urat is, aki sajnos nem tudott jelen lenni, de levelet küldött, melyben Schneider püspök urat, Balázs atyát és az összes jelenlévőt nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötte.

A szentmisét követően Schneider püspök atya megáldotta a 2016. januárjában állami engedélyt nyert sümegi közösségi főiskola, a Newman nevét viselő Felsőoktatási Képzési Központ újonnan elkészült könyvtárépületét és Boldog John Henry Newman parkban elhelyezett egész alakos bronzszobrát, amely az ország első Newman-szobra. A ferences kolostorkertben megáldotta a szintén nemrég felállított Assisi Szent Ferenc-bronzszobrot.

Négynapos magyarországi látogatásának zárásaként Athanasius Schneider püspök felkereste a budapesti Szent István-bazilikát, ahol a Szent Jobb előtt imádkozott Mária Országáért, és ellátogatott az Országházba, ahol fogadta Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár. A találkozó témája a magyar katolikus kereszténység múltja és jelene volt, továbbá eszmét cseréltek a magyar kormány ke-resztény értékek védelmében végzett hazai és nemzetközi tevékenységéről.

A püspök atya a magyar katolikus tradíciót hitelesen képviselő papok és hívek színe-javával találkozott. Nagy érdeklődéssel ismerte meg a Newman Központ apostoli munkáját, bátorított minket, tevékenységünkre áldását adta és imádságait ígérte nekünk. Látogatásának egyik legszebb gyümölcse, hogy jelenlétében egy nagyszerű papi közösség született, melyet megáldott és támogatásáról biztosított. Nagy örömmel volt közöttünk, és kölcsönösen kifejeztük reményünket, hogy máskor is eljön hozzánk.

Schneider püspök atya első előadása a házasság szentségéről szólt. Mint mondotta, „azt a hazugságot, hogy a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat eltérhet egymástól, elsőként éppen a farizeusok és az írástudók kezdték terjeszteni.”

„Krisztus ünnepélyesen helyreállította a házasságra és az ember nemiségére vonatkozó alapvető igazságot, dacára sok kortársa keményszívűségének és annak a körmönfont „»lelkipásztori« okoskodásnak, amely a farizeusokat és az írástudókat jellemezte. Ezt az igazságot az apostolokra és az utódaikra bízta, hogy hűségesen őrizzék meg és adják tovább mint hitletéteményt, melyet nem emberek hoztak létre, és amely nem is függ semmiféle emberi döntéstől.”

„Hogy a házasságban és a családban való élet Isten akarata és bölcsessége szerinti szépsége felragyoghasson, minden korban ellent kellett állni a világ és a testiség szellemének.”

A második előadás a keresztény tanúságtételre tanított minket. „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van” (Mt 10,32–33). „Hűségesnek lenni azt jelenti, hogy megtartjuk a hitet – melyet a szentháromságos egy Isten önt a lelkünkbe – a maga teljességében, tisztaságában és szépségében anélkül, hogy annak változhatatlan igazságain bármit változ-tatnánk, vagy azokhoz bármit hozzátennénk.”

„A hit elleni bűnök a legsúlyosabb erkölcsi bűnök a remény és a szere-tet isteni erénye ellen elkövetett bűnök után. … A katolikus hithez mindig bátorságra van szükség, sőt olykor a vértanúságot is vállalni kell érte. …

A katolikus hithez való hűség és a keresztény vértanúság szelleme azt kívánja tőlünk, hogy ne csak a pogányok és a hitetlenek előtt valljuk meg az isteni igazságot félelem nélkül, hanem az eretnek keresztények előtt is.

… A katolikus hit, jelesül a csorbítatlan és tiszta katolikus hit a legnagyobb kincs, amelyet Isten keresztségünk pillanatában helyez a lelkünkbe.”

A harmadik előadás a szent liturgia és az Oltáriszentség központi jelentőségét mutatta be. „Az Egyház szent liturgiájában, különösen az eucharisztikus áldozat liturgiájában, az az imádság folytatódik, melyet Krisztus, a Főpap Istennek ajánlott fel a földön, most pedig mély hódolattal a mennyben is felajánl, amint egykor a földön tette (vö. Zsid 5,7).”

„Az egyházi élet valódi megújulása és reformja csak a liturgia megújulásával kezdődhet, más szóval, el kell mélyíteni Isten tiszteletét és félelmét a liturgikus rítusokban.”

„Az a mód, ahogy a hívek a szentáldozáshoz járulnak, pontosan jelzi, hogy a szentáldozás a legszentebb valóság és a legszeretettebb és legszentebb Személye számukra. Ezért Krisztus testét a szentostya színe alatt csak mély hittel és tiszta szívvel, az imádás egyértelmű gesztusaival vehetjük magunkhoz.”

A Trienti Zsinat az Eucharisztia teológiájának tárgyalásakor elsőként Krisztus valóságos jelenlétének (praesentia realis) kérdéséről nyilatkozott.⁵ Krisztus igaz Egyházának kezdettől fogva rendületlen hite, hogy Megváltónknak az utolsó vacsorán mondott világos és érthető szavai⁶ sajátos és egészen nyilvánvaló módon jelentik, hogy az Úr saját testét és vérét nyújtotta az apostoloknak.⁷ A kenyér és a bor szubsztanciájának eltűnése, és Krisztus Testének és Vérének megjelenése az érzékek számára felfoghatatlanul megy végbe. A legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán [vere], valóságosan [realiter] és lényegileg [substantialiter] jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az Ő lelkével és istenségével, – s emiatt az egész Krisztus⁸, – s nem csak jel vagy ábra, vagy erő szerint.⁹ Az Egyház mint az igazság oszlopa és biztos alapja¹⁰, az „istentelen emberek” által a transsubstantiatio és a valóságos jelenlét tanát a Megváltó szavainak kiforgatásával megkérdőjelező nézeteit „mint sátánit megveti”.¹¹

Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. És e jelenlét emeli az Eucharisztiát az összes szentség fölé, úgyhogy az Eucharisztia „a lelki élet beteljesedése és az összes szentség célja”¹². Az Eucharisztia legszentebb szentségében „a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen”¹³. „E jelenlétet pedig »valóságosnak« mondjuk, de nem kizárásos alapon, mintha a többi jelenlét nem volna »valóságos«; hanem kitüntetően, mivel szubsztanciális; tagadhatatlanul benne jelenvalóvá válik az egész és csorbítatlan Krisztus, aki Isten és ember.”¹⁴

⁵    DH 1635–1648; 1651–1661.

⁶    Vö. Mt 26,26–29; Mk 14,22–25; Lk 22,19k; 1Kor 11,23k.

⁷    DH 1637.

⁸    Nem más test, mint amely Máriától született, szenvedett a kereszten és feltámadt a sírból. Radbertus, P., Az Úr testéről és véréről. Paulus Hungarus – Kairosz Bp. 2001, 15.

⁹    DH 1651.

¹⁰1Tim 3,15.

¹¹DH 1637.

¹²Aquinói T., Summa Theol. III, 73, 3. Idézi: SCHÜTZ A., Dogmatika II., SZIT, Bp. 1937, 494.

¹³Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 1. kánon: DH 1651.

¹⁴VI. Pál pápa, Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965) 764.: DH 4412.

Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltoztatás pillanatában kezdő-dik, a színek minden látható részecskére kiterjed, és az eucharisztikus színek feloszlásáig tart. Az egész Krisztus van jelen a színek mindegyikében, és az egész Krisztus van jelen azok minden egyes részében oly módon, hogy a kenyér megtörése Krisztust nem osztja meg.¹⁵

Miután az Úr Jézus teljes mivolta szerint jelen van az Oltáriszentség-ben, és mert a Megváltót az Istennek kijáró imádás illeti meg, ezért Krisztust az Oltáriszentségben imádással kell fogadnunk.¹⁶

„Semmi sincs az Egyházban és ezen a földön, ami annyira szent, any-nyira isteni, annyira eleven és annyira személyes dolog lenne, mint a szentáldozás, hiszen maga az Eucharisztia Ura jelenik meg benne.”

„Mikor a szentáldozás pillanatában magunkhoz vesszük az átváltoztatott ostyát, a belső és külső hódolat és imádás maximumát, nem pedig minimumát kell tanúsítanunk. …

Lehetnek lelkipásztori okok az állva és kézbe áldozás folytatása mellett, például a hívek jogai. Az ilyen jogok azonban ellentétesek a legszentebb Krisztus, a Királyok Királya jogával. Krisztust akkor is a lehető legnagyobb isteni tisztelet illeti meg, mikor a kis szentostyában van jelen.”

„Sürgős lelkipásztori feladat és lelkileg gyümölcsöző intézkedés lenne – vallja és szorgalmazza a püspök atya –, ha az Egyház a világ összes egyházmegyéjében bevezetné »a legszentebb Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért való engesztelés évenként visszatérő napját«. Ez a nap az Úrnapját követő nyolcadik nap lehetne. A Szentlélek csak akkor adja az Egyháznak a megújulás különleges kegyelmeit napjainkban, ha Krisztus eucharisztikus testét az Istennek járó teljes hódolattal illetjük, szeretjük, gondosan bánunk vele, és úgy óvjuk, mint aki valóban a Legszentebb.”

A püspök atya szent meggyőződése, és számunkra legfontosabb üzenete, hogy az Egyház tanításának sarokköve az Eucharisztia. Hitünk Szent Titka az Egyház szíve-középpontja.

¹⁵Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 3: DH 1641, 1653.

¹⁶DH 1643, 1656.