Amerikai anzix az Acton Intézet 10. nyári kurzusáról – megjelent a Görögkatolikus Szemlélet 2015. téli számában

Azt hiszem minden laikus foglalkozást űző ember számára fontos kérdés, hogy hitét hogyan tudja összeegyeztetni a foglalkozásával, találóbban megfogalmazva civil foglalkozásunkkal hogyan tudjuk hitünket építeni, hitvallásunkhoz hozzájárulni. Én is ezt keresem régóta, ami közgazdászként nem mindig egyszerű, sőt néha kifejezetten nehéz.

Ebben az útkeresésben volt egy kitüntetett pont: még 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémián tartott az Acton Institute nevű amerikai egyesült államokbeli és az Europa Institute bécsi székhelyű „agytrösztök” Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban címmel konferenciát. Itt találkoztam sokakkal együtt először azzal a gondolattal, hogy keresztény hit és gazdaság összeegyeztethető, sőt össze kell egyeztetni a kettőt: egyrészt a szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet, másrészt a szabad piac biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.

A főállásom és család mellett kevesebb idő jut rá, de 2008 óta követem az Acton Intézet blogját és rendezvényeit. Az Acton Intézetet 1990-ben alapította egy katolikus lelkész, Robert Sirico atya és Kris Alan Mauren közgazdász az USA Michigan Államának Grand Rapids városában.

Az Acton Intézet Lord Acton 19. századi angol, katolikus történész munkásságával összhangban hit és szabadság egymásra hatását elemzi, egyúttal a szabad, erényes és emberséges társadalmat támogatja. A hit és a szabadság a mély megértését vallási, az üzleti és a tudományos szféra körében tartott szemináriumokkal, publikációkal és tudományos tevékenységekkel segítik. Mindezt annak reményében teszik, hogy igazolják a kompatibilitást a hit, a szabadság és a szabad gazdasági tevékenységek között, és azt, hogy vallási vezetők és vállalkozók hozzájárulhatnak olyan társadalomhoz, amely biztonságos, szabad és erényes.

Lord Acton munkássága során kiemelten fogalkozott a szabadság kérdésével. Arra a következtetésre jutott, hogy az Egyház híven a tudományos, történelmi és filozófiai igazságra való törekvéssel, és az egyéni szabadságjogok politika világában történő támogatásával a saját küldetését tölti be[1]. Horkay Hörcher Ferenc egyik Vigila-beli cikkét idézve[2]: „Lord Acton liberalizmusa azt jelenti, hogy gondolkodásában kitüntetett értékként szerepel az ember szabadsága. Katolicizmusa pedig annyit tesz, hogy nem pusztán egy álláspont az övé a sok közül Egyház és Állam viszonyáról, hanem olyan álláspont ez, amely a katolikus gondolati hagyomány felől veszi szemügyre e kétféle társulási mód viszonyát.”

Lord Acton munkásságában kiemeli, hogy a katolikus szabadságfogalom nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk, hanem „annak jogát, hogy képesek legyünk azt tenni, amit meg kell tennünk”. „Az önmérsékletet össze lehet és össze is kell egyeztetni a szabadság katolikus elképzelésével.” Így a politikai szabadságjogok a vallásszabadságot támogatják.

Az idén 25 éves Acton Intézet (acton.org) immáron 10 éve megrendezi Acton University nevű nyári egyetemét, konferenciáját. Ennek a négynapos rendezvénynek az a célja, hogy a résztvevők a világ minden tájáról mélyítsék tudásukat, és integrálják filozófiai, keresztény teológiai és közgazdaságtani ismereteiket.

Az aktuális hirdetést látva 2014 novemberében érett meg bennem a gondolat, hogy jelentkezzek erre a rendezvényre, melyet 2015-ben júniusban tartottak meg. Eddigi tudományos és gazdasági életben elért teljesítményemnek, és Atanáz püspök atya ajánlásának is köszönhetően a konferenciához teljes körű utazási és részvételi támogatást kaptam az Acton Intézet Dignitatis Humanae ösztöndíjának köszönhetően. A Dignitatis Humanae a II. vatikáni zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozata, amely hangsúlyozza, hogy az emberi személy méltósága és vallásszabadság szorosan összefügg.

Nagyjából május közepe óta egyre izgatottabban vártam a napot, amikor felülök a repülőre, „elszállok” oda messzire, én a „sajószentpéteri srác” és egy európai átszállás után landolok az Egyesült Államokban. A közel 500 főnyi közönség (papok és laikusok, tudósok és üzletemberek, diákok és szeniorok, filozófusok és közgazdászok) részvételével zajló rendezvényen sok-sok különböző előadást lehetett meghallgatni, kisebb, csoportokban szemináriumi jelleggel intenzívebb diszkusszióban részt venni.

Nekem, mint először résztvevőnek négy alapozó kurzuson kellett részt vennem: keresztény antropológia (1), a kormányzat keresztény nézőpontja (2), közgazdasági gondolkodás (3) és a szabadság bibliai alapjai (4). A Dignitatis Humanae Ösztöndíj Program keretében pedig két vallásszabadsághoz kapcsolódó előadást hallgattam meg: Istentisztelet vagy részvétel: a vallás szerepe a közéletben és vallásszabadság (1) , illetve az Amerikai Alkotmány 1791-ben elfogadott Első kiegészítése (2) témájában, ami a vallásszabadságról és a véleménynyilvánítás szabadságáról szólt.

Ezen túl számos kurzuson vehettem részt, ami többek között chicagói közgazdaságtani iskoláról, Keynesről és kritikájáról, osztrák közgazdasági iskoláról, a jócselekedetek spirituális veszélyeiről (hogyan kell megelőzni karitatív munkatársak kiégését), Európa kríziséről szólt. Az intenzívebb programok mellett esténként a vacsorák mellett nagy plenáris előadások voltak. Az esti előadások után pedig kötetlen, kis rágcsálnivaló, bor, üdítő vagy éppen sör (lévén Grand Rapids az USA No.1. sör városa) melletti beszélgetések a Grand folyót szemlélve.

Természetesen a hitről való beszéd hiábavaló, ha elmarad az istentisztelet: ennek szellemében minden reggel a programok előtt szent misén / istentiszteleten lehetett részt venni. Bizánci szertartású liturgia nem volt, így magam az istentisztelet sokszínűség éltem meg: részt vettem a „rendes” II. vatikáni zsinat szerinti liturgián, illetve tridenti rítusú liturgián, egyúttal elsősorban a protestáns testvéreket megcélzó istentiszteleten.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. március 3.