Kocsis Fülöp atya évekig szerzetesként élt Belgiumban, majd egy bodrogközi kis faluban. Egyszercsak, ahogy ő mondja, a Szentlélek meglepetésének köszönhetően püspök lett, majd Magyarország első érsek metropolitája. Eleinte nem akart közéleti személy lenni, interjúkat adni, rendezvényekre eljárni, mára azonban aktív társadalmi életet él: van saját Facebook oldala, a reverendához pedig gyakran felhúzza a sportcipőt is: fut, kerékpározik és focizik is.

A korábban Nyíregyházán püspökként élő és szolgálatot tevő atya kisgyermek korától kezdve papnak készült. Szülei mélyen vallásosak voltak, a család minden vasárnap templomba ment, de egy szerencsés véletlen is hozzájárult ahhoz, hogy közel kerüljön az egyházhoz.
– Akkoriban egy lakásban tartották meg a keresztelőmet, mert a szüleim pedagógusok voltak, és a tanárok gyerekét templomban keresztelni a kommunizmus egyházüldöző időszaka miatt nem lehetett. Az egyik rokonomat nevezték ki, hogy ő tart majd a szenteltvíz alá, de nem tudott eljönni. Volt azonban a lakásban egy fiatal albérlő, Marika, aki a domaszéki plébánián házvezetőnői szolgálatot látott el. ő lett végül a keresztanyám.

Ahogy cseperedtem, így sokat nyaraltam Domaszéken, az ottani atya mellett töltöttem időm nagy részét, ministráltam és belém ivódott a bukszus illata. Később kémia-, fizika- vagy matektanár akartam lenni, mind­eközben pedig sok programot szervezni, de egy logikai fordulat következett be az életemben. Rájöttem, szép dolog, ha gondolkodásra okítom az embereket, de sokkal többet érnék el, ha pap lennék: akkor az Isten-szeretetre, hitre tudnám tanítani őket. Így választottam ezt a hivatást.

NEHÉZ KÜZDELEM VOLT

A beszélgetés során megtudtam, Fülöp atya a római katolikus plébániát ismerte, az vonzotta, de végül a görög katolikus szemináriumba jelentkezett, mégpedig azért, hogy nősülhessen. Sok éven át ugyanis komoly kapcsolata volt.
– A kapcsolat sok-sok év után abbamaradt. Nehéz küzdelem volt, de a teológián az ötödév végére megérlelődött bennem, hogy nőtlen leszek. A görög katolikusoknál ezt el kell dönteni szentelés előtt, ugyanis utána már nem lehet házasodni. A püspök atya azt tanácsolta, várjunk még a végső döntéssel egy évet. Így Rómába kerültem, ahol minden megváltozott bennem lelkileg.

Eldöntöttem, nem akarok szentelődni, szerzetes akarok lenni. Végül püspök atya kérésére mégis pappá szenteltek. Öt évet szolgáltam is így, majd aztán kimehettem egy szerzetesi kolostorba, ahol több éven át készültem a szerzetességre. Először Belgiumban, majd egy bodrogközi kis faluban. Gyönyörű élet volt, nagy csönd és szegénység. Megtaláltam azt, amit kerestem.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. június 7.