A Szent Efrém Férfikart 2002-ben hozta létre Bubnó Tamás Liszt Ferenc-díjas egyházzenész, karmester és karigazgató. A bizánci imádságokat, himnuszokat éneklő, megzenésítő férfikar a közeljövőben koncertkörútra indul. Ebből az alkalomból beszélgetünk az együttes vezetőjével.

– Milyen célból alakította meg 2002-ben a Szent Efrémről elnevezett férfikart?

– Korábban nem volt olyan tervem, hogy férfikart hozzak létre. Akkoriban az egyházzenei doktorimon dolgoztam Kárpátalján, és ott a kezembe került egy 1920-ban keletkezett kotta, Boksay János görögkatolikus pap és zeneszerző korábban elveszettnek hitt alkotása. Aranyszájú Szent János liturgiáját dolgozta fel, férfikarra. Tudtam ennek a műnek a létezéséről. Hazahoztam a kottát, megmutattam a Hungarotonban, és azt mondták, vegyük fel. Rendben van, de ez férfikarra íródott. Akkor férfikarra vedd föl, hangzott a válasz. Ezzel indult el a Szent Efrém Férfikar története. A barátaimat, kollégáimat és a Budapesti Énekes Iskolában tanuló és már felnőtt generációt is bevontam egy ad hoc társaságba, fölvettük Boksay János liturgiáját, amely nagy sikert aratott, külföldön is több helyen megjelent.

Senki nem tudott erről a műről, igazi kuriózum volt, szép romantikus zene. A kedvező fogadtatást érzékelve úgy gondoltuk, hogy érdemes együtt maradnunk, és tovább folytatni a megkezdett zenei szolgálatot. A lemez 2004-ben jött ki, két évvel később pedig már Lengyelországban is koncerteztünk, megnyertük az egyik jelentős szláv ortodox versenyt. Ez olyan különleges eredménynek számított, mintha egy magyar síugró győzne a Világ Kupán. Sokan csodálkoztak is ezen, hogy Magyarországon, ahol többségben vannak a római katolikusok, ilyen hitelesen szólaltatják meg a bizánci egyházzenét. Mi voltunk az első nem szláv együttes, amely megnyerte ezt a versenyt. Attól kezdve rengeteg felkérést kaptunk mindenfelől, keletről és nyugatról is, és ma már, csaknem másfél évtizedes működés után elmondhatjuk, hogy a világ négy földrészét bejártuk, az ötödik az túl messze van, felőlem akár ki is maradhat, bár vannak, akik szívesen elutaznának oda is. Érdekes egyébként, hogy megtudtam, Ausztráliában nagy libanoni közösség él, akik kedvelik a keleti, keresztény zenét.

Megalakulásunk óta rengeteg emberrel megismertettük ezt a dallamvilágot, találkozhattunk a világ legjobb előadóival, kapcsolatban vagyunk velük, vannak közös fellépéseink, rákerültünk a bizánci zene térképére. Ennél többet egy magyar együttes ezen a területen nem is nagyon érhet el.

– Mi indokolta a névválasztást? Szent Efrém szír egyházatya, teológus, költő a Kr. u. 4. században élt, amikor a kereszténységet egyaránt fenyegette a már hanyatló, de még antik pogányság, valamint Hitehagyó Julianus császár keresztényellenes fellépése.

– Szent Efrém ragyogó személyiség volt, nagyon sok legenda és dokumentum is fönnmaradt róla. Az eretnekek és különböző tévtanok korában egyszerre volt kiváló, hithű szónok, diakónus, himnuszköltő és tanító. Gyerekeket, ifjú leánykákat, felnőtt hölgyeket és férfiakat tanított a keresztény zenélésre. Himnuszokat írt nekik Edesszában, ahol a székhelye volt. Virágzó keresztény élet jött létre az ő vezetésével.

Szent Efrémet mind a nyugati, mind a keleti egyház szentként tiszteli. A nagyböjtben minden vecsernye végén elmondjuk az Életem Ura, Uralkodója kezdetű bűnbánó imáját, amelyben azt is kéri Istentől, mi az, amit ne engedjen meg neki, illetve mi az, amit viszont megadjon. Szent Efrém az egyházunk egyik legnagyobb szentje, gyönyörű, Isten közeli szövegeket írt. Egyik pap barátom mondta: egy bizánci zenét éneklő magyar együttes kiről nevezze el magát, ha nem Szír Szent Efrémről?

– Az utóbbi években már Szent Efrém-napokat is szerveznek Nyíregyházán és Debrecenben, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita védnökségével.

– Szent Efrém emléknapja nálunk, a görögkatolikus egyházban január 28. Ezért e köré szerveződnek a megemlékezések, az ön által említett két városban, a görögkatolikusság fő központjaiban. Amikor ezt három éve fölvetettem Kocsis Fülöp akkor még püspök atyának, nagy örömmel fogadta a kezdeményezésemet, és azóta is mellette van, támogatja. Reméljük, hogy ez még sokáig megmarad, hiszen, mint említettem, Szent Efrém nem csupán művészként, de tanítóként is rendkívül jelentős személyiség volt; a tanai, elképzelései arról, hogy a keresztény művészetet, zenét, költészetet miként lehet átadni az utána következő generációnak, ma is abszolút érvényesek.

– Érsek atya a közelmúltban azt mondta, hogy a Szent Efrém-napok esztétikai továbbképzések, megmutatják a zenében Isten szépségét.

– Így van, s erről eszembe jut, hogy Jelenits István atya pedig egyszer azt mondta: érdemes az egyházi remekműveknél hosszasan elidőzni. Ez nagyon fontos mondat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a gyerekek az igazi és hiteles értékekre rendkívül fogékonyak, legyen szó irodalmi vagy zenei művekről, játékról, ételről, szeretetteljes kapcsolatról. A remekművekkel lehet valóban oktatni. A gyerek abból tudja az ő ifjú szívével, agyával felfogni azokat a dolgokat, melyek neki éppen fontosak. Ahogy pedig növekszik fizikailag, érzelmileg és tudásban is gazdagodik, úgy érzi át egyre mélyebben a valódi remekművek igazi voltát. Klasszikus nyugati zenei remekmű például A varázsfuvola, mely a kisgyereknek egy nagyon szép játék, mese. Ám ahogy az idő múlásával egyre többet ért meg belőle, felfogja a mű valódi értékét.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. április 16.