Miért törődik velem Isten?

„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (Zsolt 121,8)

A 121. zsoltár 8. verse nehezen hihető dolgot állít: az Úr figyeli minden léptemet. Tényleg állandóan, megszakítás nélkül számon tart engem? Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Nem tudtam elképzelni. Mindaddig, míg a lányom meg nem mutatta a RunKeeper applikációt.

Ez az app megmutatja, hogy mennyit futottam, milyen volt az átlagsebességem, és másodpercekre lebontva a tényleges eredményem. Mindezt grafikonra szerkeszti, és térképen is ábrázolja, hogy hol futottam eddig. Ha megmutathatnám nektek ezt a térképet, látnátok rajta tengerpartot, hegyeket és mindenféle helyszíneket szerte a nagyvilágban. És ami még ennél is káprázatosabb: a RunKeeper nem csak az én lépteimet és helyszíneimet tartja számon, hanem 10 millió más futóét is! Ha az ember ki tudott találni egy olyan kütyüt, ami egyidőben 10 millió futó lépéseit tudja számon tartani, tényleg elképzelhetetlen, hogy Isten odafigyel 6 milliárdunkra?

Dehogy. Isten transzcendens; mindenek fölött való. És immmanens. Közel van. Nagyon-nagyon közel. Mennyire? Pár sorral előbb ezt írja a zsoltáros: „Az Úr a te védelmed jobbod felől” (Zsolt 121,5b). Tehát már van elképzelésem róla, hogyan képes Isten minden jöttömet-mentemet számon tartani most is és mindörökké. De még mindig zavarba ejt egy kérdés: miért?

Miért teszi ezt Isten? Napjaimtól egy alvászavaros ember elaludna. Jómagam nem unatkozom, szeretem a napi rutinomat, az apró kis tennivalókat a „listámon”. De hogy ennek a figyelése hasznos időtöltés lenne az Isteni Alkotó számára…..

Nem nehéz megtalálni a választ a miértre. Ott ragyog a Szentírás majd minden oldalán. Isten azért törődik minden lépésünkkel most és mindörökké, mert szeret, mélységesen szeret minket. Ezt értem, de megérteni már nehezebb, hogy az egy igaz Isten mélyen szeret, és törődik velünk.

Most épp egy kórteremben üldögélek. Tegnap érkezett a világra az unokám. Fekszik az ágyacskájában, és én fölé hajolva lesem minden mozdulatát: a szeme rebbenését, a karja mozgását. Nagy hírnek számít egy ásítás is. A gázok okozta kis fintor az arcán első mosolyaként íródik be az emlékeim közé.

Mások számára mindez haszontalan időtöltés. De nekem, a feleségemnek, a lányomnak és a vejemnek nem az. Szeretem a kisunokámat. Nahát! Így érez Isten irántam, ilyen mély és teljes szeretettel. Valahogy el kell jutnunk oda, hogy felfogjuk, hogy magunkba szívjuk ezt az igazságot.

Unokámnak most még fogalma sincs szeretetem erejéről, arról, mennyire törődöm vele. De majd egyszer tudni fogja. Így vagyunk mi is Isten szeretetével. Csak bóklászunk át az életen, és nem vesszük észre, hogy éjjel-nappal követi minden mozdulatunkat. De el kell jönnie a napnak, mikor felfedezzük Isten jelenlétét az életünkben. És ha ez bekövetkezik, mi is megírhatjuk a magunk zsoltárát – ha nem is olyan ékesszólóan mint az eredeti, de ugyanolyan mély értelemmel. Örülnék, ha te ma felfognád ezt az igazságot!

Drága Mennyei Atyám! Már értem, hogy vagy képes odafigyelni minden lépésemre jártamban-keltemben, most és ezután is mindig. Ez csodálatos! És ami még csodálatosabb: az ok, amiért ezt teszed. Minden mozdulatomat számon akarod tartani, mert szeretsz, és törődöl velem. Nem igazán értem, miért választottál ki, de tudom, hogy így van, és ez biztonságot ad. Köszönöm! Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

 

Létrehozva 2015. január 31.