1.) A lángoló szív mind az ikonográfiában, mind a köznyelvben előfordul. Két szerelmes emberre azt szoktuk mondani, hogy ‘szívük lángra lobbant” egymás iránt. Az ikonográfiában – pl. egyházi díszítéseken – gyakran találkozunk Jézus töviskoszorúval átfogott lángoló szívének ábrázolásával.

A szív itt Jézus irántunk mutatott lángoló szeretetét fejezi ki a képzőművészet eszközével. A mai ünnep – Jézus Szentséges Szívének főünnepe – ennek a lángoló szeretetnek állít emléket. Jézus Szívének ünnepének tárgya természetesen nem egy emberi izomcsomó, hanem az a szeretet, amely képes volt feláldozni magát a kereszten mindnyájunk üdvösségéért. Vagyis az ábrázol lángoló szív Jézus egész istenemberi mivoltát jelöli. Ha szabad azt mondani: a Szív Jézus logója. De hogyan alakult ki ez a „logó”?

Jézus Szent Szíve kultuszát egy francia vizitációs nővér, Alacoque Szent Margit látomásai erősítették meg. A 17. század második felében élt nővér tanúja volt Jézus néhány megjelenésének. A megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást és áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív oltalmába ajánlotta magát és ezt a felajánlást később hívő lelkek, közösségek, városok és nemzetek követték egészen napjainkig. Tény, hogy számos szent köszönheti a Jézus Szíve tiszteletnek szentté válását. Tény, hogy napjainkban is számos hívő ember – köztük fiatalok is – járulnak minden hónap első péntekén szentgyónáshoz és szentáldozáshoz. Tény, hogy több család imádkozza el minden hónap első vasárnapján a Jézus Szíve családfelajánlási imát, és helyezi családtagjait Jézus Szíve oltalmába.

Tény, hogy a Jézus Szíve mozgalom ma is utat talál az emberek szívéhez. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus lángoló szíve ma is lángra lobbantja az emberi szíveket. Azért helyeznek el a családok Jézus Szíve képet otthonukban, mert Jézus megígérte Alacoque Szent Margiton keresztül, hogy „megáldja a házakat, ahol a Jézus Szíve képet kifüggesztik”. Azért végeznek nagykilencedet – kilenc egymást követő hónap első péntekén szentáldozást -, mert Jézus azt ígérte, hogy „megadja nekik a végső állhatatosság kegyelmét és nem fognak szentségek nélkül meghalni.”

Az elmélkedés elolvasható Filoméla blogján.

Létrehozva 2014. július 9.