Manapság a böjt hallatán sokan a szikkadt, sápadt arcú vallási fanatikusokra, aszkétákra gondolnak. Másoknak inkább az étrendjükre kínosan figyelő vegetáriánusok – vagy éppen az alakjukat féltő fogyókúrázók jutnak eszükbe. A böjtölésnek valóban többféle oka lehet.

Van, aki egészségügyi alapon böjtöl, tudva azt, milyen ártalmas lehet a súlyfelesleg, milyen kockázattal jár a nehéz, zsíros ételek fogyasztása. Van, aki a szépségét, fiatalságát szeretné megőrizni, meghosszabbítani ilyen módon. Van, aki éhségsztrájkkal: vagyis szigorú böjttel, látványos önsanyargatással tiltakozik az igazságtalanság, az elnyomás és az erőszak ellen.

A hívő ember vallásos megfontolásból böjtöl. Jól tudjuk: a böjt bizonyos formái szinte a világ összes vallásaiban föllelhetők. A böjt hitünknek, Istenhez fűződő kapcsolatunknak külső jele, megnyilvánulási formája lehet. Valahol rokon az áldozattal. Az alapkérdés: teszünk-e valami merészet Istenért? Tudunk-e, akarunk-e önzetlenül áldozatot vállalni érte?

Az ószövetségi zsidóság is ismerte és buzgón gyakorolta a böjtöt. Nemcsak a farizeusok tartották meg keményen és pontosan a böjti fegyelmet, hanem Keresztelő János tanítványai is. Ezért szúrt szemet sokaknak, hogy éppen Jézus és környezete milyen könnyedén túlteszi magát az ősi szokásokon, elvárásokon.

A keresztények ugyanis nem azért böjtölnek, mert mereven ragaszkodnak a régi előírásokhoz és hagyományokhoz. Böjtjük valódi indítéka a Krisztus iránti szeretet. Amikor a keresztények böjtölnek, lemondanak ételről-italról, visszafogják magukat a tévénézésben vagy egyéb szórakozásban, amikor akár jelképesen csökkentik a javak fogyasztását, esetleg az így megtakarított pénzt jótékony célra fordítják, ezzel egyszersmind tanúságot tesznek. Tanúságot tesznek arról, hogy elfogadták Jézus örömhírét, az ennek megfelelő értékrendet vallják, és az ezzel összhangban lévő életmódra törekszenek.

Jézus tanítványai többé nem azt kérdezgetik: „Mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözködünk?” Talán kiegészítve néhány korszerű kérdéssel: „Milyen autót vásárolunk, milyen számítógépet használunk?” Az öntudatos keresztények böjtölésükkel is kifejezésre juttatják: a földi javakról, ételről-italról könnyű szívvel le tudnak mondani, hiszen a szívükben Isten foglalja el a főhelyet. A földi örömök viszonylagossá válnak életükben, ám mégsem lesznek életidegenné, nem vetik meg a világ javait, hanem Isten ajándékaként élnek azokkal.

Létrehozva 2014. február 10.