„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” 1Kor 13,12

Észak-Karolinában, az óceán partján nőttem fel, hozzászoktam, hogy zavaros a víz, amiben úszom. A nap szikrázva ragyogott a víz színén, de általában alig pár centire lehetett az Atlanti Óceán barnás vizében a felszín alá látni. Ifjú kobakomban kavarogtak a feltételezések, ahogy a lábujjaim különböző dolgokba ütköztek.

„Mi lehet ez a hegyes dolog?” „Pfuj, ez nyálkás!” „Valami meglegyintett!”

Egy medúza szúrása és a Jaws c. film csak tovább táplálta képzeletemet és lappangó félelmeimet. Nem láttam, mi úszik a hatalmas vízben körülöttem, ezért állandóan szorongva tépelődtem, mi minden lehet ott.

Egy különleges napon begázoltam az óceánba, és döbbenten vettem észre, hogy látom a lábujjaimat. Nem tudom, mi okozta azt a ritka jelenséget, hogy kitisztult a víz, de aznap olyan kristálytiszta kék volt az óceán a part közelében, mintha a Karib-tenger lenne.

Hirtelen megláttam mindazt a csodát, ami máskor is körülöttem volt. Ragyogó, színes hínárokat, egy arra úszó hal villanó ezüstjét, a dagály által a partra sodort kagylókat. Ám, ami leginkább megmaradt az emlékezetemben, az egy sárga hínár volt, mely körül fehér-fekete csíkos, gyönyörűséges vitorláshalak úszkáltak.

ETTŐL féltem? Olyan látványban volt részem, ami&eacu te;rt fizetni szoktunk nagy, nyilvános akváriumokban. Káprázatos szépség vett körül, és megrendülten gondoltam arra, hogy ezek a csodaszép halak végig ott voltak, csak eltakarta őket a zavaros víz.

Ez a tanulság az életünkre is vonatkozik. Többnyire úgy gázolunk benne, hogy nem látjuk tisztán az egyes szituációkat, és könnyen félni kezdünk attól, amit nem látunk.

Ám az, hogy a szépség rejtve van, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Sokszor kerültem nehéz helyzetbe, amikor nem láttam, hova lépek legközelebb. Ám ez csak egy-egy részlet, nem a teljes kép. Mi csak részleteket látunk, de Neki hála, barátságban lehetünk Azzal, aki átlátja az egészet. Ha Isten szemével, az örökkévalóság lencséjén át tekinthetnénk életünkre, észrevennénk, hogy a felszín alatt valami gyönyörűséges rejtőzik. Minden egyes napnak, minden egyes percnek célja van. A látásunk gyakran homályos, de lesznek olyan pillanatai az életünknek, mikor kitisztul a kép, és megvillan számunkra Isten rejtett működésének szépsége.

Emlékszem, mikor ott ültem haldokló barátnőm ágya mellett. Néztem nyugodt arcát, és azért imádkoztam, hogy Isten akarata gyorsan és békésen teljesedjen be. Nemcsak a fájdalmat éreztem, hanem Isten megnyitotta a szemem jós ágos munkájára, céljára barátnőm életében. Évekkel később is emlékszünk életének szépségére. Példamutatása, ahogy a tragikus történésben is Isten jóságát hirdette, jelezte mélységes hitét, hogy az ő örök életének története az Atya kezében van.

Életünk minden szakaszában, akkor is, amikor zavaros vízben haladunk előre, és semmit sem látunk tisztán, bízhatunk Abban, aki látja az egészet. Gyönyörű dolog zajlik a felszín alatt. Adja Isten, hogy néha belelássunk.

Istenem, Uram, Te jó vagy. Hiszem, hogy gyönyörű dolgokat viszel végbe az életemben akkor is, amikor nem l&a acute;tom. Segíts Benned bíznom, amikor elvész szemeim elől a teljes kép, és Beléd kapaszkodnom szorosan, míg eljön újra a tisztánlátás időszaka. Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. február 3.