„Amikor még kisgyermek voltam és az általános iskolába jártam, sóvárogva vártam azt a pillanatot, amikor régi és egészen teleírt füzetemet leadhattam tanítómnak, hogy egy újra cseréljem fel. A régi füzet egyáltalán nem tetszett már nekem. Tele volt ugyanis áthúzásokkal, törlésekkel, hibákkal és tintapacákkal.

Az új füzetbe azonban csak szép mondatokat akartam  írni. Elhatároztam, hogy abba majd sokkal szebb és kalligrafikusabb betűket rajzolok, abban jobban fogok vigyázni a helyesírásra, röviden: megpróbálok, kisiskolásként, egy mesterművet alkotni. Ehhez a történethez hasonlít az új év kezdete is. Az elmúlt esztendő a „régi füzet”, amelyben elszalasztott idők, szarvas hibák, apró gyengeségek és emberi hiányok vannak. Az új évet, az „új füzetet” (azonban senki nem lehet biztos abban, hogy mind a 365 napját teleírhatja majd…) szépnek képzeljük el, és abban reménykedünk, hogy belőle Isten segítségével – minden kényszerű nehézség ellenére – egy kis mesterművet hozunk majd létre.”

Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.