Az alábbi riport Vedres Csaba zeneszerzővel az Új Ember Mértékadó című kulturális mellékletében jelent meg, a szerző új művének győri ősbemutatója kapcsán.

Szürke hóesés. A Szentendrére tartó HÉV-en még végiggondolom mindazt a tudást, amit felhalmoztam Vedres Csabával kapcsolatban: lemezei forognak, nyilatkozatai kavarognak a fejemben, s lassan kialakul az interjúkérdések íve – ahogy én elképzelem. „Vétkezik, aki nem nálunk étkezik” – akad meg a szemem egy helyi hamburgerbár reklámján. Péntek van. Eszembe ötlik, idézni fogom majd interjúalanyomnak, hogy ürügyet találjunk nagyböjt körüljárására.

Szentendre, az ország talán egyik legelbűvölőbb városa most nem a szebbik arcát mutatja: lelombozó tompaság, szakadatlan hóhullás. Végre megérkezem, bekopogok, Vedres Csaba közvetlen vidámsággal fogad, hellyel, majd kávéval kínál, s mentegetőzik: rá kell gyújtania. A beszélgetés pedig megindul, s már tíz perc után tudom, előre végiggondolt kérdéseimet sutba dobhatom, ugyanis Csaba feltételek nélküli nyitottsága őszinte együtt gondolkodásra hív. Vele tartok.

Pillanatképpel kezdünk: Hogy érzi magát egy zeneszerző Magyarországon 2013-ban? Határozott válasza, hogy jól! Minden nehézség ellenére örül annak, hogy egyhetes elvonulás után friss lélekkel tud munkába állni, s elkezdi ecsetelni legújabb, saját tisztelőit is alaposan meglepő lépését: vendégmuzsikálását a Kiscsillag zenekarban. „Behozom elveszett kamaszéveimet azzal, hogy végre egy normális rockzenekarban billentyűzöm” – fűzi hozzá nevetve. A végigturnézott nyár taglalása átcsap a zenésztársak, többek között Lovasi András és Leskovics Gábor dicséretébe – látszik, feldobja a frissen, zenekari keretben megtalált új összhang.

Felnőttkori megtéréséről vall ezután, valamint a Kaposváron szolgáló Varga László atyáról: „Ő volt az első pap, akivel találkoztam – mindjárt meg is térített” – teszi hozzá hamiskás mosollyal. S ahogy két „jó katolikushoz” illik, egyházunk ügyes-bajos dolgai is szóba kerülnek. Beszélünk egyházzenéről, stílushatárokról, liturgiáról, szeretett kántori szolgálatáról, s persze a szentatya lemondásának híre sem maradhat ki. Elámulok, mennyire tiszteli XVI. Benedeket éleslátásáért. Könyvet emel le a polcról, kinyitja, s kezembe nyomja, olvassam csak el a kijelölt bekezdést, melyben a nagy Mozart-kedvelő hírében álló pápa kifejti véleményét egyházi és világi zene jelenkori viszonyáról. „Döbbenetes modernség a sokak által konzervatívnak tartott pápától” – kommentálja. S ha már példaképek, megragadom az alkalmat: zenei inspirációiról kérdezem Vedres Csabát.

Az interjú a Villanyhárfa portálon olvasható.

Létrehozva 2013. július 7.