A katolikus karizmatikus megújulás

A katolikus karizmatikus megújulás

 

Az ezredforduló Egyháza – em­berileg szólva – egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. A zsinatot követő krízis még nem ült el. Vannak, akik a világ szellemét bocsátják be az Egyházba, és vannak, akik számára az Egyházból csak a vallási szokások fontosak.

A kereszténynek mondott társadalom távol áll az élő krisztusi hittől. Kritikus helyzetben van az er­kölcs, a család, az ifjúság. Az ökumenikus közeledés lassan halad. A legtöbb ember – világnézetétől függetlenül – gyakorlati ma­terializmusban él. Az egyházellenes liberalizmus humanista frázi­sokkal támadja a hitet. Számos keleti vallás és okkult irányzat gyűjt követőket a keresz­tény gyökerű kultúrákban. Az Iszlám fundamentalizmus félelmetes hatalom, amely falként áll az evangéliummal szemben. A kom­munizmus véres agyréme most is uralmat gyakorol a föld népességének jelentős hányada fölött. Kicsit tétován olvassuk a missziós parancsot: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremt­ménynek!” (Mk 16,15). Érezzük, hogy erőnk elégtelen. Istennek kell cselekednie. Az itt következőkben azt szeretném bemutatni, hogy Isten valóban cselekszik is. Nem hagyott magunkra bennünket. Nem saját erőnkből kell tanúskodnunk a föltámadt Jézusról, hanem a Szentlélek erejéből.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2012. január 28.