Isten azt akarja, hogy egymással és vele egységben éljünk. Ennek nyomait kerestük saját életünkben. Életünk eleven részévé lesz Isten, ha valódi egységre törekszünk kapcsolatunkban. Végül tudjuk meg azt is, hogy Isten jóváhagyja a házasságot, velünk mosolyog.

Hisszük, hogy Isten nem teremtett és nem teremt selejtet. Mindannyiunkat jónak teremtett, saját képére és hasonlatosságára. Férfiakat és nőket egyaránt.

Hisszük, hogy nem szerethetjük, amit nem ismerünk. Különösen nem önmagunkat. És mivel az fejezi ki lényünket leginkább, amit érzünk, fel kell fedeznünk, meg kell ismernünk érzéseinket, hogy megismerhessük önmagunkat és másokat.

Hisszük, hogy az érzelmek önmagukban se nem jók, se nem rosszak erkölcsileg. Csak egyszerűen vannak. Csak az lehet erkölcsi kérdéssé, amit érzelmeinkkel teszünk.

Hisszük, hogy a házasság és család a társadalom alapvető intézménye, nélkülözhetetlen építőköve, még ha válságban is van a modern társadalomban.

Hisszük, hogy minden személy egyedi. Így két egyedi személy kapcsolata is csak egyedi lehet. Ezért mindenestül nem irányíthatják egyetemes törvények és nincs olyan házassági szakértő, aki mindent meg tud mondani, milyen legyen kettőnk kapcsolata. Kettőnk feladata, hogy felfedezzük, növeljük és megéljük egyedi kapcsolatunkat.

Hisszük, hogy minden házaspárnak szüksége van más házaspárok segítségére a fennmaradáshoz.

Hisszük, hogy szeretetkapcsolatunk, házasságunk dinamikus, növekvőben lévő valóság. Nem lehet korlátozott, mert a szeretet, úgy mint maga Isten, határtalan. Így a szeretet-kapcsolatunk soha nem érheti el végső állapotát, legfelső csúcsát.

Hisszük, hogy a párbeszéd, az érzelmek folyamatos és kölcsönös kinyilvánítása házasságunk éltető vérkeringése.

Hisszük, hogy az élet törvényszerűsége: látszat-valóság, csalódás, komoly öröm egymást követik. Ez az élet természetes folyása, és ez mutatja, hogy növekszünk. Hasonlít az életnek ez a törvényszerűsége a születés, halál és feltámadás egymást követő szakaszához.

Hisszük, hogy a gyermekek soha nem tanulhatják meg, mi a szeretet, ha nem tapasztalták azt meg kiskorukban otthon – különösen apjuk és anyjuk szeretetén keresztül. Tehát a legfontosabb, amit egy édesapa gyermekeiért tehet az, hogy szereti édesanyjukat, az édesanya számára pedig az, hogy gyermekei apját szereti.

Hisszük, hogy Isten megismerése és a belé vetett hit legtöbbünk számára a szerető emberi kapcsolatok útján érhető el. Ennek a tapasztalatnak legtermészetesebb helye a házasság. Ez Isten terve.

Hisszük, hogy a férj és feleség közötti házastársi kapcsolat, a szeretet élő lelkülete, Isten eleven képe közöttünk. A házasság a szeretet közössége és Isten terveiben, elgondolásában az egyedi emberi személyek egységét szolgálja.

Hisszük, hogy az az öröm és szépség, amelyet isten nekünk szánt a házasság szentségében, messze meghaladja legmerészebb álmainkat is.

Hisszük, hogy a házastársi szerelem, mint minden szeretet, természeténél fogva apostoli jellegű. Ha valódi, nem tarthatjuk meg magunknak, hanem nyitva kell állnia az egész világ felé. Hiszen a szeretet természete az, hogy túl akarja szárnyalni önmagát.

Hisszük, hogy nem adhatjuk a világnak, amink nincs. Hogyan akarhatná valaki megoldani a világ problémáit, hogyan akarhatna másokkal kapcsolatra lépni, vagy gyógyítani az elidegenedett társadalom sebeit, ha nem tud szót érteni, ha elidegenedett attól a személytől, akit kiválasztott, hogy holtáig vele éljen?

(Ismeretlen szerző)
 

Isten azt akarja, hogy egymással és vele egységben éljünk. Ennek nyomait kerestük saját életünkben. Életünk eleven részévé lesz Isten, ha valódi egységre törekszünk kapcsolatunkban. Végül tudjuk meg azt is, hogy Isten jóváhagyja a házasságot, velünk mosolyog. 

Létrehozva 2022. május 3.