A Hittani Kongregáció emeritus prefektusa a Register lapnak adott exkluzív interjúban a németországi egyház helyzetét és a „szinodális út” folyamatát ostorozta.

VATIKÁNVÁROS – A hívő katolikusok ma az üldöztetés, a nyomorúság és a „pszichológiai terror” időszakával néznek szembe, amely példátlan módon saját, ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országaikból érkezik – állapította meg Gerhard Müller bíboros.

A német bíboros ezt a megállapítást a Register-nek adott exkluzív február 5-i interjújában tette, amelynek során éles támadást intézett a németországi egyház helyzete és a „szinodális út” ellen, amely egy többéves, ellentmondásos reformfolyamat, amely a papi szexuális visszaélésekkel kapcsolatos válságból nőtt ki.

A Hittani Kongregáció (CDF) emeritus prefektusa szerint ezek a hívek elleni, belülről jövő támadások az egyház „szekularizált” részeiből származnak, és gyakran a munkahelyeken vagy az iskolákban fordulnak elő.

Most „a nyomorúság és a lelki terror ideje” van, és az ortodox katolikusokat „üldözik, ez egyes országokban mártíromságban csúcsosodik ki” – jegyezte meg Müller bíboros. „Általában ez kívülről jön, de most belülről, a régi keresztény hagyományokkal rendelkező országainkban. Ez egy új helyzet.”

A bíboros szavai akkor hangzottak el, amikor a „szinodális út” plenáris ülése a múlt hétvégén befejeződött.

A résztvevők ezen a találkozón egy sor eltérő elképzelést szavaztak meg, melyek között szerepelt az azonos neműek egybekelésének megáldása; a katekizmus módosítása a homoszexualitásról; a női papok felszentelése; a papi cölibátus választhatóvá tétele a latin egyházban; és laikusok bevonása az új püspökök megválasztásába.

Kommentárjai követik a német és európai prelátusok elmúlt hetekben tett ellentmondásos nyilatkozatainak sorát. Ezek közé tartozik Reinhard Marx müncheni bíboros, aki február 3-án azt mondta, hogy a papok számára engedélyezni kellene a házasságot „nem csak szexuális okokból”, hanem azért is, hogy „ne legyenek olyan magányosak”, és Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros, aki szerint az egyház homoszexualitásról szóló tanítása „téves” és felülvizsgálatra szorul.

A múlt hónapban Németors0zágban több mint 120 homoszexuális egyházi alkalmazott követelte az azonos neműek egybekelésének megáldását és az egyház munkaügyi szabályainak megváltoztatását – ezt a kezdeményezést a német püspöki konferencia üdvözölte.

‘Szekularizált emberek’

A 74 éves Müller bíboros, aki 2002 és 2012 között a németországi Regensburg püspöke volt, azt mondta, hogy az ilyen eltérő nézeteket hirdetők közül sokan „szekularizált emberek”, akik „meg akarják tartani a ’katolikus’ nevet, hogy az intézményben megmaradhassanak és a pénzt megkaphassák, de nem fogadják el Isten igéjének tanítását.”

„Relativizálják a katolikus hitet, de megtartják a címüket: bíborosok, püspökök, teológia professzorok – de a valóságban nem hiszik el, amit az Egyház mond” – jegyezte meg. Az ilyen embereket „materialistáknak” nevezte, kiknek hitük alapja nem a teremtés és a Kinyilatkoztatás, hanem az áltudományok.

Hasonlóképpen azt mondta, hogy az „LMBT” program, melyet sokan közülük támogatnak, „teljes ostobaság, mert neognosztikus mitológiája abszolút ellentétes az emberi természettel nemcsak biológiai értelemben, hanem filozófiai értelemben is.”

Müller bíboros, aki 2012 és 2017 között a Hittani Kongregáció prefektusa volt, arra figyelmeztetett, hogy a német püspökök által támogatott azonos nemű párok megáldása „abszolút istenkáromlás”, mert ez „az ember, mint férfi és nő fogalmának tagadása, és ott nem lehet áldás.” Azt a német egyházban egyesek által javasolt elképzelést is „botrányos érvelésnek” ítélte, miszerint egy papnak azért kellene szexuális kapcsolatot létesítenie nőkkel, hogy „akkor ne foglalkozzanak fiúkkal”!

A korábbi pápák tanítását megerősítve határozottan kizárta a női diakonátust is, mondván, hogy „a szentségi diakonátus egy oszthatatlan hármas rend egyik fokozata, amelyet az állandó apostoli hagyomány szerint nem lehet nőkre átruházni.”

Megjegyezte, hogy a német „szinodális úton” mégis éppen erről „szavaznak”, utalva a német szinodális közgyűlés tagjainak február 4-i szavazására a nők felszentelése mellett még akkor is, ha „nem szavazhatnak a kinyilatkoztatott igazság és annak az egyházi magisztérium által adott tévedhetetlen meghatározása ellen.”

Általánosabban fogalmazva Müller bíboros a szentségek, különösen az Oltáriszentség, valamint a szent rendek elleni elszánt támadásokra figyelmeztetett.

„Nem kevesen tagadják az Eucharisztia áldozati jellegét és a valóságos jelenlétet” – jegyezte meg. „A pap szerepe és a hit tartalma van veszélyben.”

Hozzátette, hogy azok, akik ezeket a változtatásokat szorgalmazzák, nem értik a „természetfeletti” jelentését, és amit követelnek, az valójában egy „komoly, a II. Vatikáni Zsinat elleni mozgalom”, ami szembe megy a Lumen gentiummal, a II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciójával az Egyházról, valamint a zsinat Presbyterorum Ordinis című, a papok szolgálatáról és életéről szóló dekrétumával, amely a „papi hivatás és szolgálat méltóságáról szól a papi nőtlenség értelmében.” 

„Szociális munkás” papság

Ezek ugyanazok az emberek, mondta, akik „el akarják pusztítani a szentségi papságot, először is azzal, hogy a cölibátus ellen vannak, majd megtagadják e szentség természetfeletti intézményét.” A szentségi papságot relativizálni szeretnék – tette hozzá -, hogy ami marad, az egy „szociális munkás” legyen, és a pap identitása “kiüresedjen”, és kiszolgáltatott legyen a sérülésnek. Február 4-én a német „szinodális út” is támogatta a latin egyház papjaira vonatkozó cölibátus követelményeinek enyhítésére irányuló felhívást és sürgette, hogy a téma egy jövőbeli ökumenikus zsinaton kerüljön napirendre.

Az egyházi vezetők és az ilyen katolikusellenes nézeteket hirdető laikus katolikusok nem hisznek az utolsó ítéletben – állította Müller bíboros.

„Számukra Istennek kell igazolnia magát”. De figyelmeztetett, hogy ítéletük keményebb lesz, tekintettel arra, hogy hitehagyottak. „Hitehagyottként annak a személynek nagyobb a bűne, mint annak, aki soha nem hallott a katolikus hitről.”

Megjegyezte továbbá, hogy ezek az egyházon belüli másként gondolkodók nem fogják kritizálni a világ dekadenciáját, és nem „merik” kimondani azt, hogy „az abortusz gyermekgyilkosság”, mert akkor „brutális támadás éri őket”.

Ehelyett a gyermekek elleni szexuális bántalmazásra összpontosítanak, de kihasználják ezt saját programjuk előmozdítására anélkül, hogy megvizsgálnák az okokat, vagy ragaszkodnának ahhoz, hogy olyan papokat szenteljenek fel, akik képesek önmegtartóztatásban élni. „Azt mondják, hogy szégyellik a szexuális visszaéléseket, de nem mondják el, hogy ezek milyen károkat okoznak a bántalmazottak és a bántalmazók lelkében, és milyen károkat okoztak Krisztus Testének” – mondta. „Tárgyiasítják, nem tisztelik az embereket. Manipulálják a fiatalokat, könnyeket hullatnak a bántalmazások áldozataiért; de mások nem érdeklik őket.”

Összefoglalva azt mondta, hogy azok, akik a „szinodális úthoz” hasonló változtatásokat szorgalmaznak, „nem reformerek”, hanem „az Egyház deformálódását, a háromszemélyű egy Isten házának szekularizációját” szorgalmazzák.

Azt mondta, hogy az egyik fő probléma a világgal való megalkuvás vágya, hogy nem hajlandók együtt élni a hit megélésének feszültségével a mai, erősen szekularizált társadalomban.

Sok püspök célja, hogy a társadalom szeresse és tisztelje őket, mint a XIX. században, de szerinte tudják ők is, hogy nem tudják megváltoztatni a hitet, ezért az erre irányuló törekvéseiket „a doktrína tanfejlesztésének” nevezik, és ezzel „lerombolják és ellentmondanak a kinyilatkoztatott hitnek.”

Támadások a hűséges prelátusok ellen

Kérdésre válaszolva Müller bíboros hangsúlyozta, hogy a prelátusok elleni könyörtelen támadások, mint Rainer Maria Woelki kölni bíboros, Rudolf Voderholzer regensburgi püspök és legutóbb XVI. Benedek pápa (több mint 40 évvel ezelőtti bántalmazási ügyek rossz kezelésével kapcsolatos vádak miatt, melyeket az emeritus pápa elutasít), mindezek a püspökök „a legtöbbet tették a visszaélések ellen”, míg más püspökök, általános helynökök és más, a bántalmazási ügyek kezeléséért felelős személyek „nagy hibákat követtek el, de őket nem kritizálják, mert az önszekularizáció ideológiai csoportjához tartoznak.”

Müller bíboros azt mondta, hogy ő és egyes prelátusok más „teológiai szinten” vannak, mint másként gondolkodó ellenzőik, akiknek „nincs érvelése, csak személyes támadások és rágalmazás.”

Azt állította, hogy Woelki bíboros például „semmiképpen sem hibáztatható” a bántalmazási ügyek rossz kezeléséért, „de német püspöktestvérei közül a legdühösebb rágalmazók csak azért menekülhetnek el, mert a katolikusellenes tömegtájékoztatás az ő oldalukon áll, a belső szekularizált katolikusokkal együtt.”

E támadások közül sokat az erősen szekularizált és katolikusellenes média korbácsol fel, melynek elfogultsága – állította Müller bíboros – a Kulturkampf-ra, az 1872-1878-as konfliktusra nyúlnak vissza Otto von Bismarck porosz kormánya és a IX. Piusz pápa által vezetett Katolikus Egyház között. 

„A természetjoggal szemben foglalnak állást, és amit végső soron nem fogadnak el, az egy természetfeletti álláspont: hogy a legfőbb tekintély a személyes és szerető Isten, nem pedig mi vagyunk” – mondta.

Továbbá elmondta, hogy egy olyan személyt, mint Marx bíboros, gyakran azért kedvel a sajtó, mert „ő a legjobb támogatója azoknak a céloknak, amelyeket [elérni] akarnak – semlegesíteni az Egyházat”, és megakadályozni, hogy „válaszokat adjon a mély egzisztenciális kérdésekre.”

Amire szükség van

A jövőre nézve a bíboros azt mondta, hogy Ferenc pápán és a bíborosi kollégiumon múlik, hogy közbelépjen és megfegyelmezze ezeket a prelátusokat és a “szinodális utat”, mielőtt túl késő lenne.

Azt is kérte, hogy a pápának több német tanácsadója legyen, akik elmagyarázzák neki, hogy pontosan mi történik. Tágabb értelemben azt mondta, hogy ezeknek a téves tanításoknak a kijavítása „csak egy jobb, teológiailag tájékozott püspöki kar segítségével történhet meg”, ahogyan az „a reformáció idején Németországban és más országokban is megtörtént.”

Eközben a hitük miatt folyamatos támadásokat elszenvedő hívő katolikusokat Jézus szavaival bátorította a hegyi beszédből (Máté 5,11-12):

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. február 15.