Itt az ideje az erkölcsi és szellemi megújulásnak! – Márfi Gyula érsek a Mandinernek

Az LMBTQ-kapcsolatok akkor lesznek csak egyenjogúak a hagyományos házassággal, amikor a kapufa ugyanannyit ér majd, mint egy gól, vagy a tudatlanság alternatívája lesz a tudásnak – mondja a Mandinernek Márfi Gyula. Interjúnk a nyugalmazott veszprémi érsekkel arról, miért kell mégis szeretni őket, mit gondol a baloldali miniszterelnök-jelöltről, Európa dekadens válságáról és a magyar egyház állapotáról.

Gyakran beszél arról, hogy dekadens, hanyatló korban élünk. Miért látja így?

Amikor 1950-ben létrejött az Európai Szén- és Acélközösség, olyan nagyformátumú politikusok alakították a kontinens sorsát, mint Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi. Ők indították el Európát az unió útján. Akkoriban pályázatot írtak ki egy közös zászló megtervezésére, amelyet a 101 pályamű közül Arséne Heitz terve nyert – ez a ma is ismert uniós zászló, tizenkét csillaggal. Ez a szimbólum a csodáséremről került a zászlóra, Heitz ugyanis vallásos ember volt, akárcsak az alapító atyák. A Jelenések Könyvében is tizenkét csillagból álló koronával említik „a Napba öltözött asszonyt”. Mindezt azért mondom el, hogy rávilágítsak: az unió alapjainak elhelyezésekor élt a keresztény hit. Évtizedekkel később, az uniós alkotmány születésekor azonban már említés szintjén sem jelenhetett meg a kereszténység. Ez azért botrányos, mert éppen a kereszténység őrizte meg az utókornak azt a görög-római hagyományt, amelyet például megemlít a dokumentum. Belefoglalták a felvilágosodás érdemeit, annak alapeszméit is, amelyek szintén csak keresztény társadalmakban lelhetők fel. Keressük meg például az egyenlőséget Indiában, vagy a szabadságot az iszlám országokban…! Európa megtagadja saját gyökereit és sok félelmetes dolgot művel. 

Félelmetes dolgokat?

Egy egészen szemléletes példa: 2016-ban az Európai Unió gondozásában megjelent egy naptár, amely tartalmazta a nagy világvallások ünnepeit. Még a szikh vallási ünnepeket is megjelölték benne, december 25-re lapozva azonban üres lapot láttunk magunk előtt. Jézus születéséről egy szó sem esett… Európa-szerte eltüntetik a karácsonyfákat, az útszéli kereszteket, betlehemeket, mindent, ami a kereszténységre utal, lassan már a magát a karácsony szót is. Európa krízisben van, visszatér a római birodalom hanyatló fázisához, sőt, talán még régebbre: Szodomába és Gomorrába.

Dekadens időszaka ez, de bízunk abban, hogy mégis van jövője az európai közösségnek, hogy még magára talál. 

Gondolja, hogy ez egy tudatos, irányított folyamat? 

Vannak, akik a migránsokat azért hívják Európába, mert véglegesen meg akarnak szabadulni a kereszténységtől a kontinensen. A tűz együttműködik a vízzel, az ultramodern az ultrakonzervatívval, mint valamikor az írástudók és farizeusok Poncius Pilátussal. Európában a kereszténység is óriási hanyatlásban van, nem csak külső, de belső tényezők miatt is. Németországban már van nyíltan ateista lelkész, leszbikus püspökasszonyokat szentelnek, egyikük – egy svéd hölgy – azt nyilatkozta, hogy hozzá az iszlám közelebb áll, mint a konzervatív kereszténység. Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit beszél…! 

Keresztény körökben is élénk vitatéma, ezért megkérdezem: Ön szerint létezik LMBTQ-lobbi?

A nyugati világban biztosan van. Itthon is vannak olyan iskolák és óvodák, ahová betették a lábukat a lobbisták és érzékenyítik a gyerekeket. Véleményem szerint minden negatív folyamat abból fakad, hogy a szeretet elszakadt a hittől, a szexualitás pedig elszakadt a szeretettől. Ebből fakadóan lelki- és demográfiai vákuum alakult ki, mögötte egy légüres szellemi térrel. Nem szabad haragudnunk senkire, de tisztában kell lennünk azzal, hogy egyházunkra és társadalmunkra mi jelent veszélyt. 

Ezen a ponton szokták azt mondani, hogy ez bizony megbélyegzés, gyűlölködés…

Szeretnünk kell az LMBTQ-embereket, hiszen ők is felebarátaink és nem tudhatjuk, ki miért olyan, amilyen. Nem ítélkezhetünk fölöttük, szeretjük őket, de nem csinálhatunk kultuszt ebből! Rossz irány, hogy már nem csak az azonos nemű élettársak, hanem az életszakasz-társak is áldást kapnak sok templomban Németországban.

– és közben mi vagyunk ijesztő képződmények… Mindez rendkívül ártalmas egész Európának. Véleményem szerint a leszbikusok, homoszexuálisok kapcsolata akkor lesz csak egyenjogú a hagyományos házassággal, amikor a kapufa ugyanannyit ér majd, mint egy gól, vagy a tudatlanság alternatívája lesz a tudásnak. 

Pedig éppen olyan világ épül, ahol ünneplik a tudatlanságot és a tévedést.

Marxék megteremtették a proletárdiktatúrát, aztán a kommunizmust, amely hatalmas kolhozokról álmodott, melyekben senki sem veszélyesebb, mint a kreatív, gondolkodó ember. Aztán érkezett a kozmopolita globalizmus, ami minden értéket el akar törölni és a Calergi-tervnek megfelelően már a világkolhoz kialakítása a cél. Itt a tudatlanság a jó, a tudatosság a rossz. 

Említette, hogy már a katolikus egyházban is megjelentek azok a lelkipásztorok és irányzatok, amelyek megáldják (például Németországban) az azonos nemű párok kapcsolatát. Elképzelhetőnek tartja, hogy a szexuáletikai viták és hasonló vitakérdések mentén szakadni fog az egyház?

Remélem, hogy egyházszakadás nem lesz, de való igaz, vannak problémák. Róma fontos nyilatkozatot adott ki az ügyben, amiben megerősítette a hagyományos katolikus tanítást, de német újságokban olvasom, hogy ezen ott sokan felháborodtak. Megint visszatérek ehhez a gondolathoz: a szeretet elszakadt a hittől. Azt hiszik, a hasonló cselekedetekkel jót tesznek, pedig hosszú távon károkat okoznak. Nézzük rögtön a gyermekek helyzetét:

a gyermeknek szüksége van anyára és apára.

Ezt a magam életén is tapasztaltam és lelkipásztori munkám során is láttam. Ezzel ellentétes állításról senki ne próbáljon engem meggyőzni! Az elsődleges szempont a gyermekek joga. 

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. február 10.