Marguerite A. Peeters, a Lateráni Pápai Egyetem, a Pápai Orbán Egyetem, a Kongói Katolikus Egyetem professzora, valamint a Világiak Pápai Tanácsa és a Kultúra Pápai Tanácsa szakértője, dolgozatában átfogó képet nyújt arról, milyen feladatok elé állítja a keresztényeket az az új etika, amely a hidegháború vége óta jutott érvényre a világban.

A KV szerkesztősége által kiemelt néhány bekezdés mutatja, hogy a szerző milyen éleslátással nyúl a témához. Az új globális etika fonákjának felismerése feltétele annak, hogy igazi evangelizációra legyünk képesek a posztmodern világban.

A dolgozat magyar nyelven letölthető, az alábbi linkre kattintva. A fordítást Sallai Gábornak köszönjük!

“

Egyes új fogalmak globális paradigmákká váltak. A fogalmak spontán megjelenéséből olyan normaképző folyamat lett tehát, amely által a hatalmon levő kisebbségek mindenkire rákényszerítették azt, ahogyan ők az új fogalmakat a maguk ideológiája szerint értelmezték: a normaképzést az ideológia radikalizációja kísérte. Ha például valaki nyilvánosan bűnnek mondja a homoszexualitást, az új kultúra egyik legfőbb normájával helyezkedik szembe: a választás abszolút jogával és a diszkriminációmentesség elvével.

Az új paradigmák azt a drámai paradigmaváltást tükrözik, amely a nyugati civilizáció átmenetelét jellemzik a modernitásból a posztmodernbe. Az új, posztmodern paradigmák megingatják a régi, modern paradigmákat”

…

“

Elképesztő hatékonysága ellenére a kulturális forradalom csaknem teljesen észrevétlenül ment végbe. Csendes forradalom volt. Nem kísérte vérontás, nem került sor nyílt konfliktusra, puccsra vagy az intézmények megbuktatására. Sehol a világon nem folytattak nyílt és átfogó demokratikus vitát az új fogalmak jelentéséről. Szervezett ellenállás sehol sem jelentkezett. Minden suba alatt történt, konszenzusképzéssel, lobbizással, tudatosság-növelő és érzékenyítő kampányokkal, hagyományos és új módszerekkel, úgynevezett „kortárs segítők” bevonásával, az „értékek tisztázásával” (a „szakértők” majd megcsinálják helyettetek, és megmondják, mi a jó nektek), párbeszéddel, partnerségekkel, párhuzamos folyamatokkal, a társadalom manipulálásával, kulturális adaptációval és a társadalom megváltoztatásának más kifinomult technikáival, amelyek azért manipulatívok, mert titkos programot kívánnak megvalósítani, hogy a kevesek akaratát a többségre kényszerítsék.”

…

“

A szabad akarat fogalma azonban ellentmond a posztmodern értékek normatív jellegének, különösen a választáshoz való jognak, az új kultúra legfőbb értékének. A posztmodern radikalizmus abból indul ki, hogy az egyén csak akkor tudja gyakorolni a választáshoz való jogát, ha minden normatív kerettől megszabadul, legyenek azok akár szemantikaiak (egyértelmű definíciók), ontológiaiak (a létezés, az adottságok), politikaiak (az állam önrendelkezési joga), erkölcsiek (a transzcendens normák), társadalmiak (a tabuk, a tiltott dolgok), kulturálisak (a hagyományok) vagy vallásiak (az Egyház tanítása). Ez az állítólagos „megszabadulás” az új etika imperatívusza. Ehhez el kell bizonytalanítani és le kell bontani a nyelv szilárd jelentését, meg kell kérdőjelezni a hagyományokat, a létezést, az intézményeket, az objektív tudást, az értelmet, az igazságot, a törvényes alá- és fölérendeltségi rendszereket, a tekintélyt, a természetet, a növekedést, a személyes, genetikai, nemzeti, kulturális, vallási stb. önazonosságot, amelyek egytől egyig egyetemes dolgok, és a zsidókeresztény értékekre és az isteni kinyilatkoztatásra vezethetők vissza.”

…

“

Az új, globális nyelv valamennyi szavát és kifejezését – csakúgy, mint minden posztmodern paradigmát – a világos definíciók hiánya jellemzi. Az új fogalmakat megalkotó szakértők kifejezetten elutasították, hogy egyértelműen meghatározzák őket, mivel szerintük a világos definíciók korlátoznák az ember értelmezési lehetőségeit, és sértenék a választáshoz való jog normáját. Ezért az új fogalmaknak nincs egyértelmű és biztos jelentése: az állandó változás folyamatai, amelyek egyre tágulnak, valahányszor a társadalom értékei megváltoznak, és valahányszor új választási lehetőségek jelentkeznek. A társadalom-átalakító aktivisták azt mondják, hogy az új paradigmák azért „holisztikusak”, mert valamennyi lehetséges választási lehetőséget magukban foglalják.”

…

“

A választás posztmodern etikája azzal büszkélkedik, hogy megszünteti a fölé- és alárendeltségek rendszerét. Amikor azonban az egész világra az önkényes választás legfőbb elvét kényszeríti, egyben az értékek új rendjét is meghatározza. Az élvezetet a szeretet fölé helyezi, az egészséget és a kényelmet az élet szentsége fölé, a különböző érdekcsoportok részvételét a kormányzásban a demokratikus képviselet fölé, a nők jogait az anyaság fölé, az önző egyén önrendelkezésének előmozdítását a törvényes tekintély valamennyi formája fölé, az új etikát az erkölcs fölé, a választáshoz való jogot az ember szívébe írt örök törvény fölé, a demokráciát és a humanizmust az isteni kinyilatkoztatás fölé – röviden: az immanenciát a transzcendencia fölé, az embert Isten fölé, a „világot” a „mennyország” fölé.”

…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. október 26.