3) Hogyan érinti a kérdés hazánkat?

Hazánkban, úgy tűnhet, még csak az első lépéseknél tartunk. Hallhatunk már a női egyenjogúságnak hirdetéséről, amely az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabszolgaságnak mutatja be. És megszületett a törvény, amely a homoszexuális kapcsolatokat legalizálja.

De ha mélyebben belegondolunk, már régen nemcsak az első lépéseknél járunk. Ha áttekintjük a témával kapcsolatos törvényeket, illetve elemezzük, milyen szemléletet ad át ma egy gyermeknek, egy fiatalnak a média, az internet, esetenként az iskolai oktatás, látnunk kell, hogy a mi gyermekeink is az emberi és keresztény értékek alapvető tagadását szívhatják magukba, ha tudatosan nem védjük őket.

Az utóbbi éveknek a témával kapcsolatos törvényei…

A nemiség, illetve a társadalom liberalizálására már számos törvény született. Elhagyva az abortusszal és eutanáziával kapcsolatos törvényeket vagy javaslatokat, lássunk néhány egyéb témánkat érintő törvényt, amelyekről keletkezésük korában bizonyára tudtunk, de aztán elfeledtük őket. Közben pedig, új és új törvények születtek – egyre nagyobb számban.

2002-től hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettől kezdve nem számít bűncselekménynek a 14 évet betöltött azonos neművel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különböző neműek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos neműek esetén büntetendő cselekmény volt.) S míg az ilyen cselekményt eddig “természet elleni fajtalanságnak” nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás.

2003, illetve 2004-ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló 1993-as LXXIX. törvényt. S ez ugyancsak témánkhoz tartozik. Lényege, hogy a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely “súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét”. A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülők nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé.

2003. március 1. óta jelentősen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (terjesztés, fogyasztás, előállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetőséget megszüntető okok szabályai. Aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, az nem büntethető, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.)

2006-ban, számos országos tiltakozás ellenére jóváhagyták az 1997. évi CLIV. törvény 187. §-ának változtatását a sterilizációról, művi meddővé tételről. Korábban erre csak egészségügyi vagy családtervezési okból kerülhetett sor, a betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek volt az előfeltétele. Most feltételek nélkül 18. évesen bárki kérheti a sterilizációt.

2007. VI. 1-től az Európai Unió 2004/68/IB határozatát átvették a büntető törvénykönyvbe: Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez, tart, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. – A kormány javasolta, hogy a 18-éves korhatárt szállítsák le 14 évre. Azaz ne legyen büntethető, ha valaki 14-18 év közötti személyről annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt. (Ezt a javaslatot végül nem hagyták jóvá .)

2009. áprilisában jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is.

2008. őszén kezdődött meg az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája, amely még tart. Míg a Rákosi-rendszerben született törvény előírta a házastársak egymás iránti hűségét, a mostani javaslat csak együttműködést kér a házastársaktól, hűségről nincs szó többé. A házasság megszűnésének okai között pedig, megjelenik a házastárs nemének megváltoztatása. (Ez azt sugallja, mintha a nem változtatása olyan gyakori lenne, mint a többi megszűnési ok – halál, bírósági vagy közjegyzői bontás.)

Itt említhetjük, hogy újsághírek szerint a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium az uniós Progress program keretében pályázatot nyert, és szerződést kötött az Európai Bizottsággal a gender mainstreaming tananyagok kidolgozására. Nem világos, hogy ezzel is kapcsolatos-e vagy csupán a korábbi “szexuális forradalom” része, mindenképp több budapesti iskolában megjelentek az előadások a homoszexualitás és a szabad-szex propagálására (ezek lényeges elemei a gender forradalomnak).

Továbbá: Magyarországon 2009 januárjában a közép-kelet-európai hajdani szocialista országok közül elsőként alakult meg az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság. Az egyesület első konferenciáját a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló költségvetés (gender budgeting) külföldi tapasztalatairól és magyarországi adaptációjának lehetőségeiről tartotta. A konferenciát Dobrev Klára, az egyesület elnöke nyitotta meg. Itt hangzott el, hogy Magyarországon elengedhetetlen a gender szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban, annak érdekében, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlősége megvalósuljon az élet valamennyi területén. (A női egyenjogúság olyan elv, amellyel egyet is értünk. A baj, hogy tudjuk: a nemzetközi gyakorlat tanúsága szerint a folyamatnak ez csak az első lépése.)

Egyéb helyek, amelyek a szexuális- illetve a gender-forradalom szemléletét közvetítik

Az internetnek és a tv-nek, egyes újságoknak a gyermekeket, a fiatalokat romboló hatásairól többször esik szó (s ma már hasonló eszköznek számít a mobiltelefon is). Az egész társadalom látásmódját kívánják és képesek alakítani a ruhátlanság különböző fokozataival az utcai plakátok. A plakátok közt Budapesten 2009-ben megjelent már a gender sok-neműség jogát hirdető plakát is.

E látványos jelzések mellettük fel kell figyelnünk a “tini” lapokra is. Szülők gyakran nem veszik észre, mit tartalmaznak a 10-12 éves gyermekeknek már járó “tini” folyóiratok (ilyen jól hangzó címekkel, mint pl. 100xSzép vagy Magyarország elsőszámú tinimagazinja – kiadja az EuromédiaBt). Ezek pedig elmagyarázzák a tizenévesnek, hogy ha egyszer megkapta hozzá a hormonokat, joga van a szexuális élvezetekhez, önmagával vagy mással (és azonos neművel). Elmondják, milyen módszerekkel szerezhet a tizenéves szexuális gyönyöröket magának vagy másnak, hogyan tud vény nélkül óvszert szerezni (úgy, hogy szülei ne tudják meg), vagy pl. hogyan tudja szüleit leszerelni, ha azok akadékoskodnak. (A házasság távlatáról, szépségéről nem olvashatunk e lapokban.) – A gyermekmeséknek ilyen irányú megváltoztatása is elkezdődött: megjelentek a homoszexuális irányultságú mesék pl. Csipkerózsikának Csipkejózsikára való átírása segítségével.

Számos magyar közép- és egyéb iskolában megkezdődtek a homoszexualitást “bemutató-védő” napok. Amint hangsúlyoztuk, szükségesnek tartjuk, hogy a homoszexuális hajlamú emberek tiszteletére, a velük való együttérzésre neveljünk. És látszólag erről is szól a legtöbb első találkozó. – De egyidejűleg fel kell hívnunk minden jóakaratú ember és szülő figyelmét, hogy a homoszexualitás érdekében folytatott kampányoknak súlyosan káros következményei lehetnek gyermekek, serdülők számára. Sok ember biszexuális hajlamú. Ha egy biszexuális hajlamú, illetve szexualitása érlelődésének elején tartó serdülő – a maga nagyon hullámzó érzelmi helyzeteiben – az egyoldalú propaganda hatására elkezdi kipróbálni a homoszexuális kapcsolatokat, kárára lesz emberi fejlődésének. Gyermekeinket pedig sok oldalról érik ma ingerek, biztatások, hogy próbálják ki a szexuális érdekességeket. A szélsőséges gender ideológia viszont meg lesz elégedve ezzel a fejleménnyel, hiszen számára az emberi szabadság lényegéhez tartozik, hogy ki-ki maga választhassa, esetenként változtathassa meg nemét. És ilyen módszerekkel mindenképp eléri – a külföldi adatok szerint is – hogy növekedni fog a homoszexuálisok aránya.

Megjelent már magyar tankönyv is a témában. Ebben szerepel az állítás: hogy “nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében”. – A homoszexualitásról szólva pedig a könyv azt írja: hogy a “heteroszexizmus” (vagyis akik szerint csak a férfi és a nő közötti házas kapcsolat a normális!) hasonlítható a rasszizmushoz, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánít egyes fajokat.

4) Elképzelhető az erkölcs, a család, az ember ilyen mértékű megtámadása?

Aki először hall a gender témáról, azt mondja: elképzelhetetlen, hogy ennyire alapjaiban meg lehessen támadni az embert, a családot, a társadalmat.

Az utóbbi évtizedekben az emberiség és a kereszténység sok olyan eseményt átélt már, amelyet néhány évtizeddel korábban alig tartott elképzelhetőnek. Idézzünk fel – válaszként a címben felvetett kérdésre is – egy témánkhoz szorosan kapcsolódó példát.

Mire volt képes az ún. “szexuális forradalom” 40-50 év alatt?

Az 1960-as években a szexuális forradalom az ember, a szerelem és a házasság felszabadulását hirdette meg a korábbi (vallási vagy humán) erkölcs béklyóival szemben. Néhány évtized alatt képes volt elvezetni a nyugati társadalmakat a “halál kultúrájának” útjára, a szakadék széléig. Napjainkban a nyugati társadalmak legsúlyosabb testi és lelki betegségei az önző gyönyör-keresésből, illetve a kiegyensúlyozatlan emberi és családi kapcsolatokból fakadnak. Miközben korunk egészséges fiataljai is álmodnak a szép párkapcsolatról, házasságról, családról (és hazánkra ez különösen is jellemző), társadalmaink jelentős része “bevette” a szabad szerelem hamis ígéreteit. Ennek eredményeképp a házasságok 50-60 %-a felbomlik; pontosabban, ha az összes párkapcsolatokat tekintjük (beleszámítva a próbaházasságokat vagy valamiféle tartósság reményében megkezdett kapcsolatokat), ezeknek mintegy 60-70 %-a bomlik fel. Mindennek a gyermekekre és szülőkre való gyilkos lélektani hatása közismert. Azt pedig valóban kevesen hitték el néhány évtizede, hogy az ún. katolikus országokban pl. Olaszországban is hasonló mértékű lesz a válások aránya, s hogy a gyermekvállalás mértéke a 40 év előttinek felére essék vissza.

Ezt tudta elérni a szexuális felszabadítás néhány évtized alatt. A gender-forradalom pedig a szabadság újabb fokozását ígéri…

Létrehozva 2023. augusztus 28.