Az első abortuszt követő évben 50 százalékkal megnő annak a kockázata, hogy a beavatkozáson átesett nő pszichiátriai kezelésre szoruljon – mutatta ki egy frissen publikált dán tanulmány. A legmagasabb kockázata (87 százalék) a különböző személyiség,-és viselkedészavaroknak van a terhességmegszakításon átesett nők körében.

Nemrég publikálták egy korábbi dán kutatás újravizsgált adatait, amely azt az összefüggést kereste, milyen hatása van az abortusznak a nők mentális egészségére. Az új tanulmány szerzője, David Reardon, az Elliot Institute igazgatója szerint ez a tanulmány kijavítja a korábbi elemzés módszertani hibáit, amely nem talált különbséget a pszichiátriai kezelések arányában az első abortusz előtt és után.

Az előző tanulmány is megállapította, hogy

az első alkalommal végzett mentális egészségügyi kezelések aránya sokkal magasabb volt abortusz után, mint élve szülés után.

Ám amikor a szerzők megvizsgálták az abortuszt megelőző kilenc hónap során végzett első pszichiátriai kezelések arányát, azt találták, hogy az már eredetileg is magasabb volt azon nők csoportjában, akik később terhességmegszakításra mentek. Ezenkívül a szerzők arról számoltak be, hogy az abortuszt követő egy, két és három hónapos kezelések aránya magasabb, de statisztikailag nem tért el az abortuszt megelőző kilenc hónapban jelentett aránytól.

Ezen megállapítások alapján az eredeti tanulmány szerzői két következtetést vontak le: elsőként azt, hogy azoknál a nőknél, akiknél az abortusz esélye a legmagasabb, ott nagyobb valószínűséggel vannak már meglévő mentális egészségügyi problémák, mint azoknál, akik terhességet vállalnak. Másodsorban arra jutottak, hogy az abortuszt követően megfigyelt mentális egészségügyi problémák magasabb arányát teljes mértékben az eleve meglévő különböző mentális betegségekre való nagyobb hajlam okozza.

Ezeket cáfolta most Reardon, aki több mint harminc olyan tanulmányt írt már, amelyben az abortusz mentális egészségére gyakorolt ​​hatását vizsgálta. Véleménye szerint az adatok ellentmondanak több nagy tanulmánynak, ráadásul az elemzésükkor a módszertani korlátok mellett a kutatók abban is hibáztak, hogy csupán az egy-két, illetve három hónapos időintervallumokat figyelték.

De amikor Reardon újraelemezte az adatokat, hogy megvizsgálja a mentális egészségügyi zavarok kumulatív arányát azonos időszakokban, kilenc hónappal az abortusz előtt és kilenc hónappal azután, a különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak. Az abortusz szerinte  összefüggésbe hozható a mentális betegségek magasabb arányával a nők ugyanazon csoportjában, amelyet az eredeti dán kutatócsoport vizsgált. A különbségek még nagyobbak lettek, ha tizenkét hónapon keresztül vizsgáltuk, ami azt jelzi, hogy

az abortusz halmozott mentális egészségügyi hatásai idővel egyre nőnek. Reardon szerint az abortusz mentális egészségre gyakorolt negatív ​​hatásait szándékosan titkolták el az előző tanulmányban,

éppen azért, hogy olyan „bizonyítékot” szolgáltassanak, amely ellentmond az egyre gyakoribb kutatási eredményeknek, amelyek mind nagyobb arányban kötik össze az abortuszt különböző mentális betegségekkel.

“Számos abortuszpárti hang tagadja – ideológiai és politikai indíttatásból – azokat a tanulmányokat, amelyek megmutatják, milyen sok nő szenved egy nem kívánt, veszélyes terhességmegszakítástól” – mondta Reardon, aki szerint az sem ritka, hogy félrevezető kutatási eredményeket publikálnak. Ezt mutatja az is, hogy az eredeti adatokat közlő szaklap azonnal, mindenfajta szakértői vizsgálat nélkül elutasította Reardon újraelemzésének publikálását.

„Azt gondolhatnánk, hogy a tudományos folyóiratok szívesen fogadják a kritikai áttekintéseket és újraelemzéseket, amelyek segítenek az orvostudomány fejlődésében” – mondta Reardon, hozzátéve, hogy az abortuszt illetőnen azonban,

“a legtöbb folyóirat fél bármit is közzétenni, ami megkérdőjelezi a mítoszt, hogy az abortusz mindig, minden körülmények között előnyös egy nő számára.”

Forrás: angol nyelven: Lifenews.com

A cikk megtalálható itt.

Létrehozva 2024. május 18.