Az alábbi írásban Megan Cottam saját bűneiről elmélkedik, miközben gyermekét az első gyónására készíti fel. Érdemes letölteni és kinyomtatni ezt a lelkiismeret-vizsgálatot.

A kiengesztelődés szentsége már régóta az egyik legjobban szeretett gyakorlat a számomra a katolikus hitben. A szépítgetés nélküli, őszinte elmélkedés és a csodálatos papokkal folytatott beszélgetés olyan gyümölcsöket termettek, amelyek megváltoztatták az életemet. Semmi sem olyan erőteljes, mint felfedni magadból a leggyengébb pontokat, és viszonzásképpen ezt hallani: “Megbocsátást nyertél. Isten szeret téged.”

Ugyanakkor, mivel a szentséghez szülőként és gyermekeim elsődleges hitoktatójaként közelítek, ráébredtem, hogy szükségem van egy kis megállásra és megújulásra abban, hogy hogyan vizsgálom meg a lelkiismeretemet és hogyan beszélek erről a szentségről a családi életemben. Itt az ideje, hogy mélyebbre ássak, mint az olyan tipikus gyónási mondatok, miszerint “türelmesebbnek kell lennem a gyermekeimmel”, és foglalkozzam néhány olyan, a szülői szereppel járó, bűnre vezető alkalommal, amelyek megakadályozzák, hogy családomat a hitben neveljem.

A gyermekeink figyelnek bennünket; vajon tudunk-e őszinték lenni azzal kapcsolatban, hogy nekünk hol vannak harcaink? Ha mi megtaláljuk a kegyelmet ehhez, a családunk is képes lesz rá. Kérem, tartsanak velem, hiszen mindannyian arra törekszünk, hogy az anyaság csodálatos hivatását teljes mértékben Isten elgondolása szerint éljük meg.

Én vagyok az Úr, a te Istened; ne legyenek más isteneid.

Elhanyagoltam-e, hogy megtanítsam gyermekeimet Jézus életére és tanításaira?

Elmondtam-e a gyermekeimnek, mennyire fontos Isten az én életemben és az övékben is?

A társadalmi elvárásokat tartottam-e fontosabbnak, vagy nyitott vagyok Isten akaratára a gyermekem életében?

Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét!

Mintát mutatok-e azzal, hogy pozitív nyelvezetet használok gyermekeim előtt, amikor Istenről és az egyházról van szó?

Megmutatom-e szavaimmal, tetteimmel és döntéseimmel, hogy az Egyház tanításai valóban hatást gyakorolnak az én életemre és a családom életére?

Az Úr napját szenteld meg!

Vannak-e különleges családi hagyományaink? Vannak-e olyan időszakok, amelyeket szándékosan egymással töltünk?

Elhanyagoltam-e, hogy gyermekeimet magammal vigyem a szentmisére?

Engedtem-e, hogy a családunk a mise idejére más eseményeket és találkozókat tervezzen be?

Tiszteld apádat és anyádat!

Jót mondok-e tágabb családunk tagjairól és a házastársam rokonságáról a gyermekeim előtt?

Példamutatóan gondoskodom-e az idős rokonokról?

 A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. november 8.