Manapság úgy tűnik, hogy az ambíció, a felfuvalkodott ego és a vezetés úgy alkotnak egységet, mint ahogy a tojássárgája, a tojásfehérje és a tojáshéj egy friss tojást. A vezetők kétségbeesetten akarják fejleszteni a szervezetüket és magukat, olyannyira, hogy szükségesnek tűnik egy erőszakos ego, ha a céljaikat meg szeretnék valósítani.

Valójában a vezetőség és az érdekelt felek gyakran a „bármibe is kerüljön” hozzáállásra bátorítanak a vezetői célok érdekében.

Azonban Randy barátom, egy lelkipásztor, javasolt nemrég pár gondolatot, ami megkérdőjelezi ezt a fajta gondolkodásmódot. De miért kellene üzleti és szakmai körökben foglalkozni azzal, hogy mit mond egy lelkész? Mert, ahogy írta, „Mi lelkészek olyanok vagyunk, mint kis üzleteknek a vezetői, akik az emberek figyelméért harcolnak a reklámokon keresztül. Az emberek megnyerésének az eszköze pedig, hogy mi váljunk számukra vonzóvá.

A reklámjaink, legyen az a folyamatos jelenlét a szociális hálón, vagy a történeteink megosztása, könnyen az egónk felfújódásához, önteltséghez és versenyszellemhez vezetnek.” Különös veszély a kísértés, mutatott rá Randy, hogy az olyan helyzetben lévőknek akarjunk tetszeni, akik hozzásegítenek minket céljaink eléréséhez. „Mikor hatalommal rendelkező, fontos, befolyásos, ismert vagy jómódú emberek kedvelnek minket, könnyű őket előnyben részesíteni, és a szegények, a kirekesztettek, a jelentéktelenek és lenézettek idejéből elvenni.”

Kérdés nélkül, a hatalommal rendelkező, befolyásos és jómódú emberek – gyakran vásárlók vagy befektetők – rendkívül fontosak a szervezetek túléléséért és növekedéséért. De ha Jézus Krisztus követőiként az a legfontosabb célunk, hogy szolgáljuk Őt, és hozzá vezessünk másokat, akkor emlékeznünk kell arra, amit mondott: „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.” (Mt 20,28).

Hasonló módon, Jézus bemutatásának legjobb módja, ha mások felé szolgálunk, főleg azok felé, akik nem tudják viszonozni. Ez sokak filozófiájával és értékeivel szemben mehet a piacon, de a Jézus által bemutatott igazságok és elvek azzal a kultúrával is szembe mentek, amelyben Ő és a követői éltek. Pál apostol például ezt írta: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Fil 2,3). Pál semmilyen módon nem utalt arra, hogy, az üzletemberek és kereskedők kivételek lennének.

Hogy őszinte legyek, a karrierem során azok a munkavállalók és vezetők voltak rám a legnagyobb hatással, akiknek fontosabbnak tűntem, mint önmaguk, akik néha külön erőfeszítést tettek, hogy felkeressenek, megkérdezzék, hogy vagyok, és segítettek a munkámban, ha szükség vagy lehetőség merült fel. Biztosíthatlak, tudni, hogy őszinte érdeklődés van bennük a jólétem iránt, inspirált arra, hogy keményebben dolgozzak azért, hogy megfeleljek az elvárásaiknak, vagy felülmúljam azokat.

Ahogy Pál egy másik helyen írta: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,16). Ez igaz mindenkire státusztól vagy pozíciótól függetlenül, a piacon, az oktatásban, a politikában, a médiában vagy missziós területen.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. április 28.