„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31)

Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak…

Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre!

Ezek elkopnak, meghalnak anélkül, hogy éltek volna…

Aztán vannak olyan emberek, akik azért nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert nem tudják, mit kell kezdeni a szabad idővel? Mire jó az? Ha nincs mit tenniük, türelmetlenekké és kiállhatatlanokká válnak, s unatkoznak, mert nem fogják fel a szabad perc értelmét…

Eszükbe sem jut, hogy az milyen fontos a léleknek!

Ezek elsekélyesednek, alig képesek mélyebb érzelemre…

Végül vannak olyan emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert egyre többet akarnak szerezni. Azt hiszik, hogy az összegyűjtött anyagiak teszik őket boldoggá…

Meg sem gondolják azt, hogy a szellemüknek is szüksége van szabad időre, hogy növekedjék, gazdagodjék és nemesedjék…

Ezek öreg korukra tompa, „élvezhetetlen” emberekké válnak…

Te tarts néha egy kis szünetet. Kapcsolódj ki. Pihenj is. Fordíts elég szabad időt tested, lelked és szellemed számára. Menj el pár napra, ha szabad időd van…

Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.

Létrehozva 2015. augusztus 24.