MÁRCIUS

1.    Az Úr mindig kinyilatkoztatta a halandóknak az ő bölcsességének kincseit, most azonban, amikor a gonoszság mindinkább előtérbe lép, még jobban kinyilatkoztatja azokat.
2.    Ha az Úr a lelket megtisztítja érzékiségétől, bizonyos értelemben többet tesz vele, mint amikor a semmiből megteremtette, mert a semmi Istennel sohasem helyezkedhet szembe, a teremtmények érzékisége azonban megteheti azt.

3.    Miként a tűz mindent áttüzesít, amivel érintkezésbe jut, éppen úgy az isteni természetben való részesedés a kegyelem által bennünket is “isteniekké” tesz.

4.    Életed alkonyán le kell vizsgáznod a szeretetből. Tanulj meg szeretni úgy, ahogy Isten akarja, hogy szeresd őt, és hagyj föl természetes szereteteddel.
5.    Annak a léleknek, amely teljesen birtokolni akarja Istent, neki teljesen át kell adnia magát neki.
6.    Azok, akik még csak kezdők és tökéletlenek a szeretetben, olyanok, mint az újbor: könnyen megtörnek, míg végre a tökéletlenség és az érzékiség seprője kiválik belőlük.
7.    A szenvedélyek mindaddig fogva tartják a lelket, míg az, nem lévén Istenben megszilárdulva, a teremtmények felé fordul. Olyan dolgoknak örül ilyenkor a lélek, amelyeknek egyáltalán nem érdemes örülni; olyan dolgokban remél, amelyekből semmi haszna nincs; szomorkodik akkor, amikor inkább örülnie kellene és fél akkor, amikor semmi félnivalója nincs.

8.    Nagy megsértése az Istennek, ha még más szellemi táplálékot is kívánunk és nem elégszünk meg egyedül ővele.

9.    Aki Istenen kívül még valami mást is akar szeretni, az Istent nyilvánvalóan kevésre becsüli, mert egy mérlegre helyezi Istennel azt, ami végtelenül mélyen alatta van.
10.    Amint a betegnek hiányzik a munkaereje, éppen úgy annak a léleknek, amely még gyenge az Isten iránt való szeretetben, hiányzik az ereje a tökéletes erények gyakorlásához.
11.    Aki Istenben csak örömöket és gyönyörűségeket keres, az saját magát keresi Istenben; ez azonban ellentéte az Isten iránt való tiszta szeretetnek.

12.    Nagy hiba, ha szemünket inkább az Istentől nyert javakra, mint magára Istenre irányítjuk.
13.    Sokan vannak, akik Istenben vigasztalajukat és örömüket keresik, s tőle kegyelmeket és jótéteményeket kérnek, de nagyon kevesen vannak, akik saját előnyeik megvetésével neki tetszeni és saját veszteségük árán neki valamit adni akarnak.

14.    Még azon lelki emberek közül is, akik azt hiszik magukról, hogy az erényességben jelentékeny módon előrehaladtak, csak kevesen jutnak el a jónak gyakorlásában tökéletes határozottságra. A legtöbben sohasem viszik annyira, hogy minden evilági dologról és saját természetük követeléseiről teljesen le tudnának mondani. Szavaikban és cselekedeteikben nem tekintenek arra, vajon mi szükséges ahhoz, hogy Krisztusért tökéletes és egészen tiszta munkát végezzenek.

15.    Úgy a lelki életet élőkben, mint más emberekben annyira uralkodik saját énjük és az elvégzett munka fölött érzett gyönyörűségük, hogy nagyon ritkán lehet találni csak egyet is, aki tisztán Istenért dolgozik, minden vigasztalásra, örömre vagy más érdekre való tekintet nélkül.

16.    Vannak lelkek, amelyek Istent jegyesüknek nevezik, pedig valójában nem az, mert nem adták át teljesen magukat neki.
17.    Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold meg, mit akar Isten, és azt cselekedd. Ezáltal bizonyosan jobban megnyugtatod szívedet, mintha saját hajlamodat követed.

18.    Ahhoz, hogy az Istenben teljes megnyugvást találjunk, szükséges, hogy rajta kívül más után ne vágyakozzunk. Még a mennyországban se volna a lélek megelégedett, ha a mennyországon kívül mást is kívánna.
19.    Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét és életét, ha nem marad meg összeszedetten az Isten iránt való szeretetben.

20.    Aki Istenen kívül semmi mást nem akar, az nem jár sötétségben még akkor sem, ha saját ítélete szerint még oly sötétnek és nyomorultnak látja is helyzetét. 

21.    Aki Isten iránt való szeretetből szenved, bizonyságot tesz arról, hogy átadta magát Istennek és Őt szereti.

22.    Istennek rendkívül tetsző áldozatot hoz az ember, ha lelki szárazsága és elhagyatottsága közepette is állandó szorgalommal és aggódó szeretettel szolgál neki, még ha az a kín és félelem gyötri is őt, hogy talán nem is tud neki jól szolgálni.

23.    Az Isten nagyon szívesen hallgatja meg annak a léleknek kérését, aki őt igazán szereti.
24.    A lélek szeretettel védekezik ellensége, a test ellen, mert az Isten iránt való igazi szeretettel nem fér össze az önszeretet és a világ szeretete.
25.    Az a lélek, amelyet szeretet tölt el, szelíd, alázatos, türelmes; a szívtelen lelket az önszeretet még jobban megkeményíti. Ha Te, édes Jézusom, nem puhítod meg a lelket szeretettel, akkor az megmarad a maga természetes keménységében.
26.    Az a lélek, amely szeretetben él, sem magának, sem másnak nincs terhére.
27.    Fordítsd tekintetedet arra a végtelen isteni tudásra, arra az elrejtett titokra! Mily nagy béke, mekkora szeretet és mily nagy nyugalom van abban az isteni Szívben! Mily fölemelő az a tudat, hogy itt maga az Isten tanít! A röpimák, fohászimák azok, amelyek a szívet annyira lángra lobbantják.

28.    Nem lehet ott az Isten iránt való szeretet tökéletes, ahol hiányzik Isten megismerése és az önismeret.
29.    A tökéletes szeretetnek az a tulajdonsága, hogy semmit sem tulajdonít magának, hanem mindent annak, akit szeret. Ha ez így van már a természetes, földi szeretetnél, mennyivel inkább így kell lennie az Isten szereteténél.
30.    Akik Istennek hosszú időn át szolgáltak, csak ritkán szakadnak el tőle, mert ők már fölötte állnak mindannak, ami őket Istentől elszakíthatná.
31.    Az igazi szeretet teljesen egyformán fogadja a szerencsét és szerencsétlenséget; mindkettő ugyanazt az örömet és boldogságot szerzi neki.

(ford. P. Ágoston Budapest , Kármelita Zárda, 1941)

Létrehozva 2017. március 1.