Az ikon célja nem a gyönyörködtetés, hanem a teológiai igazságok megfestése, elsősorban nem érzelmeket akar ébreszteni, hanem meghív, döntés elé állít. Papp Miklós morálteológus a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán az ikonok etikai üzenetéről beszélt április 22-én tartott előadásában.

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Etikai Intézetének szervezésében Kép és etika. Az ikonok etikája címmel tartott előadást Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus.

Előadása első felében az ikonok teológiáját elméleti megközelítésben értelmezte, olyan kérdésekre adott választ, hogy miért fontos a kép, honnan ered, mi váltotta ki a képrombolást, mit értünk tulajdonképpen ikon alatt, milyen kánon határozza meg az ikonfestést. Ezeket a kérdéseket teológiai, etikai és esztétikai megközelítésben egyaránt tárgyalta.

A második részben ikonok sokaságán keresztül mutatta be mindennek a gyakorlati megvalósulását, és megfogalmazta az általuk közvetített etikai üzenetet, életvezetési útmutatást adva a hallgatóságnak. A mintegy száz ikon a Szentírás számos fontos történetét megidézte, az egész emberi életet átfogva.

Ma a tudományos értekezésekben átvette a szó az uralmat, holott a jövő a képernyős világé.  A filozófia lemarad, ha nem alkalmazza a kép többlet értelmet közvetítő eszközét – mutatott rá Papp Miklós. Az ikon eredetét keresve a képrombolás időszakára tekintett vissza az előadó. Ez, a zsidó, muszlim hatásra, az eretnekségtől, a babonaság okozta elhajlástól való félelem miatt, az antikvitás kori érzelmi, érzéki hangsúly okán és végül a teológia által megfogalmazott kételyek miatt bekövetkező folyamat arra irányítja a figyelmet, ami az ikont tekintve a lényeg: nem mindenféle ábrázolás méltó a hitünkhöz – fogalmazta meg az előadó, felhívva a figyelmet a jelenünket elárasztó igénytelen képi világra.

Az ikon nem kép, az ikonban az őskép – maga Isten – van erejével jelen. Az ikon megjeleníti Isten szent jelenlétét, de tudatában van annak, hogy a Szent mindent felülmúl. Aki már megtapasztalta Isten jelenlétét, tudja, hogy ehhez képest mindössze „szalmaszál”, amit az ikon nyújtani tud, de nagyon fontossá tud válni ez a szalmaszál, ha a megtapasztalás a lélekben elhomályosul. Az ikon egyszerre közel hozza, és el is rejti a misztériumot. Olyan, mint egy fátyol, ami túmutat önmagán, és azt kéri, nézzünk mögé, ezért nem akarja pusztán a szépséggel lekötni a figyelmet. Papp Miklós itt a keleti gondolkodás egyik sajátosságára hívta fel a figyelmet: a görögkatolikus és ortodox templomokban az oltárt az ikonosztáz választja el a templom belső terétől, megjeleníti, hova tartunk, de el is rejti azt. Azt közvetíti ez a látásmód, hogy nem emberi szemmel, nem empirikus megközelítéssel kell közelednünk a misztériumhoz.  Az ikon valamit feltár, valamit örökre misztériumnak rögzít. A csodát, a misztériumot sohasem ismerhetjük meg teljesen. Maradok titok magamnak, maradjon titok nekem házastársam, maradjon titok Isten – hangsúlyozta. Továbbá az ikon megszólítja az embert. Szól, felszólít, meghív. Így életünk, mindenki élete, hivatás – mondta a morálteológus.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. április 27.