Bevezetés

Festőről beszélik, ki az utolsó vacsora képének megalkotására vállalkozott. Már vászonra vetette a nagy esemény színterét, sőt elkészült az apostolok alakjaival is. Most végre az Üdvözítőre került a sor. Szándékosan hagyta utoljára. A művész fejét tenyerébe hajtva elmélkedik s a képzelet és szív minden erejével próbálja megsejteni az Úr arcát, alakját, magatartását ebben a világtörténeti pillanatban.

És annyira átértette és érezte képtelenségét ennek a feladatnak megoldására, hogy lerakta ecsetét s munkáját félbehagyta.

Mindenki tapasztalt – úgy vélem – ebből a lelkiállapotból valamit, aki a kereszténység legmélységesebb s magasztosabb misztériumáról, az Eucharisztiáról írni akart. „Mert mi az ő (az Úr) java és mi az ő szépsége? Választottak gabonája és szűzeket nevelő bor.” (Zak 9,17) Ki vázolhatja csak hozzávetőleg is annak tartalmát, értékét, hasznát s fenségét, amit maga a Szentlélek előképeiben egészen különlegesen az Úr javának és szépségének nevez?

A szentek, kik Isten dolgaiba oly beavatottak, keresik a szót, hogy az embernek érthető módon szóljanak erről az angyalok előtt is felfoghatatlan titokról. Szent Bernát egyszerűen „minden szentségek szentségének, minden szerelmek szerelmének” nevezi az Eucharisztiát. Szent Bonaventura szerint „a keresztény hittitkok pecsétje s az isteni szeretet összfoglalata (kompendiuma)”. Szent Ágoston pedig álmélkodva kiált fel: „Ó, Eucharisztia! a kegyesség szentsége, az egység központja, a szeretet köteléke”. Mily bölcs és mélyértelmű igék is ezek! Az Eucharisztia „az egység központja”. Több értelemben is az.

A kinyilatkoztatásnak összes szálai mintha csak itt futnának össze. A teremtés nagy műve itt kapcsolódik – mondhatnók – az Istenember személye által a Teremtőbe; a megtestesülés itt nyúlik ki és folytatódik a világ végéig. Az Egyháznak itt dobog szíve. Az Eucharisztia „a szeretet köteléke”. Az emberi nem testvérülésének itt a fő s szinte egyetlen eszköze. Közös asztal, közös táplálék, közös test és közös vér. Ez van hivatva, hogy egyesítse Isten szétszórt fiait s közös családi kötelékkel fonja egybe.

Az Eucharisztia az emberiség legfőbb kincse, mely a kis földgolyót a nagy világegyetem erkölcsi középpontjává avatja. A bűnátkozta világon valóságosan jelenlevő, megközelíthető Isten! Ez kétségkívül a kis égitestnek, melyen lakunk, óriási jelentőséget ad, ezerszerte nagyobb társai felett a csillagok táborában. Az Istenember személyes jelenléte ragyogóbbá teszi azt valamennyinél. Vakítóbb fény árad az Eucharisztiát hordó földről a mindenségbe, mint aminővel a nap bolygóit elárasztja.

Mindezt tekintetbe véve szinte meglepő, hogy az Oltáriszentségnek a szentségek sorozatában a harmadik hellyel kell beérnie. De ez is csak központi helyzetére mutat. Az Eucharisztia volt ugyanis kezdettől fogva az a szentség, amelyet „a vízből és Isten igéjéből újjászületett” s a bérmálásban Krisztus katonájává felkent ember mint harmadikat élvez. Miként Aquinói Szent Tamás bölcsen megjegyzi, a többi szentség is az Eucharisztiára, mint központra irányul.

A penitenciatartás azért van, hogy a keresztség után újra beszennyeződött lelket az Eucharisztia fogadására ismét alkalmassá tegye. Az utolsókenet arra céloz, hogy a lelket, ezt az eleven szentségházat, a halálküzdelemben biztosítsa, megőrizze s az örök, tökéletes áldozásra – Istenével való legbelsőbb s boldogabb egyesülésre az égben – felkészítse. A házasság az eucharisztikus áldozat bemutatóit s élvezőit sokasítja s örökíti meg itt a földön. Az egyházi rend főleg azért van alapítva, hogy az Eucharisztia létesítéséről s fennmaradásáról gondoskodjék.

Az Eucharisztia tehát ilyképpen a vallásos életnek, minden életnek, sőt magának a létnek gócpontja. Az igazi vallás a jelen világrendben nála nélkül elgondolhatatlan. A vallás célja ugyanis Isten megdicsőítése s a lelkek megszentelése. Ámde az Eucharisztia mint áldozat, a legistenibb, utolérhetetlen tökéletességű áldozat, amelyben az Isten által létesített vallás zenitjét éri el. És mint lelki táplálék a lelkek megszentelésének legfontosabb eszköze, amely nélkül rendes körülmények között a megszentelő malasztot fenntartani s gyarapítani nem lehet. Nagy, kifejezetlenül nagy tehát az Eucharisztia jelentősége a világra s minden emberre külön-külön. Bár eltalálnók a tárgy fontosságával arányban álló hangot és modort.

Megadjuk mindjárt eleve főbb vonásaiban gondolatmenetünket, melyet e magasztos és bőséges anyag tárgyalásában követni akarunk. Minthogy az Eucharisztia amúgy is a megtestesülés titkának kiterjesztése, szépen kísérhetjük – a hozzá fűződő igazságok előadásában az Istenember Jézus Krisztus földi életének fonalát. Nála is első volt a rejtett názáreti élet, midőn a szerény külső alatt ki sem sejtette a benne rejtezkedő Istenséget. Azután körüljárt jót téve, gyógyítva, segítve a nyomorultakat. Végül feláldozta magát a keresztfán. Mi is, miután elmondottuk az Eucharisztia alapításának megható történetét, a kenyér s bor színe alatt rejtezkedő Krisztussal fogunk foglalkozni s bizonyítjuk az ő valóságos jelenlétét a színek alatt. Azután a szentáldozásban magát mindenkivel közlő, gyógyító Krisztus, végül a szentmisében magát értünk feláldozó Krisztus nagyszerű megváltói munkáit fogjuk szemlélni és tanulmányozni.

E könyvecskénkben is tehát erkölcstani fejtegetéseinket szolid hittani alapra óhajtjuk fektetni. De azért elejétől végig rajta leszünk, hogy főleg e tárgynál ne csak a tudni s hinni vágyó ész s akarat, hanem a szív s kedély is minél többet kapjon; s evégből nem fukarkodunk az igazságot megvilágító, élénkítő példákkal s adatokkal.

Minthogy pedig a jó s nagy gondolatok a szívből erednek, azért úgy a szerző, mint az olvasó jobbat alig tehet, mintha az eucharisztikus színek alatt dobogó isteni Szívből meríti az íráshoz, illetőleg megértéshez szükséges világosságot és meleget.

Nihil obstat.

Dr. Michaël Marczell

censor dioecesanus.

 

Nr. 492.

Imprimatur.

Strigonii, die 24. Februarii 1927.

Dr. Juius Machovich

vic. generalis.

 

Imprimi potest.

226/1926.

Budapestini die 25. Novembris 1926.

Ad. Csávossy S. J. praep. prov.

A könyv további fejezetei itt olvashatók:

Az Oltáriszentség (2)

Az Oltáriszentség (3)

Az Oltáriszentség (4)

Az Oltáriszentség (5)

Az Oltáriszentség (6)

Az Oltáriszentség (7)

Az Oltáriszentség (8)

Az Oltáriszentség (9)

Az Oltáriszentség (10)

Az Oltáriszentség (11)

Az Oltáriszentség (12)

Az Oltáriszentség (13)

Az Oltáriszentség (14)

Az Oltáriszentség (15)

Az Oltáriszentség (16)

Az Oltáriszentség (17)

Az Oltáriszentség (18)

Az Oltáriszentség (19)

Az Oltáriszentség (20)

Az Oltáriszentség (21)

Létrehozva 2021. szeptember 1.