Dr. Gál Péter atya szentbeszéde Máriagyűdön, 2022. július 1-én

Kedves Testvérek! Hol is vagyunk, miért jöttünk? A Szűzanyánál vagyunk, hozzá jöttünk, egy évezred zarándokai nyomában mi is.

Máriagyűd hazánk egyik legősibb és legkedveltebb búcsújáró helye. Vajon tudjátok–e, hogy több, mint 170 magyar Mária-kegyhely van a Nagymagyarországon? A leglátogatottabb helyek Csíksomlyó, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút után mellett Máriagyűd kiemelkedő jelentőségű. Hogyan lesz egy hely, egy templom búcsújáró kegyhellyé? Azért, mert csodák történnek ott.

Egy ezeréves történelmi folyamat részeseiként vagyunk most itt; és az idén 40 éves a Máriagyűdi Ifjúsági Búcsú. Mi minden előzte meg ittléteteket? Elmondom a történet legfontosabb mozzanatait.

A pécsváradi bencés monostor alapításakor Szt. István ezt a területet a pécsváradi bencés szerzetesekre bízta, akik a Tenkes hegy lábainál levő forráshoz, amely itt van lent, a templom mellett, kifüggesztettek egy fából faragott Szűz Mária-szobrot. A Szűzanya kegyhelyein a legtöbbször egy kegyszoborhoz kapcsolódnak az események, mint Csíksomlyó, Andocs… De Máriagyűdnek épp az a mondanivalója többek között, hogy mégsem maga egy szobor az oka az áldott folyamatoknak, hanem akit a szobor ábrázol: ugyanis itt 3 szoborról kell beszélni. Szűz Mária pedig ugyanaz, mint egykor, és mindörökké… A forráshoz és a szoborhoz érkező imádkozókat csodákkal ajándékozta meg a Szűzanya. Kápolna is készült föléje, majd 1148-ban II. Géza király egy kis templomot építtetett. Ez a Mária – szobor a tatárjárást is átvészelte, a török alatt azonban már eltűnt. A pécsi ferences templom sírjaiból előkerült egy rézből való érme, amely az 1300-as években készült, Szűz Máriát ábrázolja, ülve, mint királynő, koronával a fején, a bevésés jelzi, hogy a gyűdi templom búcsúja már akkor Sarlós Boldogasszony volt, július 2-án. Ez az ábrázolás, Szűz Mária, mint Magyország Királynője majd a Mátyás verette érmeken keresztül, a 30-as évek pengőjéig folyamatosan megjelent a magyar pénzeken, hirdetve mennyei édesanyánk gondoskodásának folytonosságát, valamint az uralkodóink és a nép belé vetett hitét.

A török után Kaproncáról hoztak egy szobrot, immár a ferences atyák, és vele is folytatódtak az imameghallgatások.

Jeles esztendő 1687, amikor fényes ragyogás kíséretében megjelent Szűz Mária a templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának.

Ez a második szobor a kuruc idők végén Eszékre került. Miután nem sikerült visszaszerezni, a pécsi püspök, Nesselrode Ferenc készíttetett egy új szobrot, a mostanit, amely ezüstlemezzel van borítva.

Ezek tehát a régi előzmények. Telt-múlt az idő… 1979-80: Bíró László székesegyházi káplán, majd püspöki titkár, minden év vége után hozott le ide fiatalokat a július 2–i búcsú idején, Hopp Ferenc plébános pedig bátor szeretettel fogadta őket. „Bátran” – mondom, mert a kommunizmus még csak látszatra szelídült; magam még 1976-ban is tanúja voltam annak, hogy egy kispaptársunkat éppen kiengednek a börtönből másfél éves elzárása után. A bűne mi volt? Az, hogy fiatalokat táboroztatott a nyáron. Ez a barátunk a Regnum Mariánum papi szervezetnek volt a tagja, amely főként illegálisan élte intenzív, vidám hitéletét, amely azt jelentette, hogy nem volt nyilvános szervezés, sem hirdetés, a következő összejövetel helyét senki sem tudta előre, mely házban, családnál; gyakran ide, a Mecsek erdeibe a táborba magukkal vitték az úttörőnyakkendőt, hogy ha fura látogató közeledne, akkor feltegyék. Ennek a nyomásnak ellenére Pécsett is egymás után jelentek meg az ifjúsági imaközösségek.

Ezekben az időkben Hopp Ferenc volt a máriagyűdi plébános, egy igazi pap, egy nagyszerű pap. És nem félt. Egy másik bátor pap volt a pécsi pálos templom igazgatója, Kalász Gyula. 1981-ben Bíró László és Kalász Gyula feltették a kérdést, hogy kellene egy rendszeres közös találkozási hely a kisközösségek számára, s Kalász atya vállalta ezt a pálos templomába; így 1981. október 5-én, Szent Imre ünnepnapján elindítottuk a „pálos miséket”, amelyre minden lelkiségi mozgalom minden közössége eljött aztán havonta egyszer. Így lépett ki a földalatti egyházból, az addigi, hosszú éveken keresztül bujkálni kényszerülő közösségekből a hívő ifjúság. Az ezt követő nyár elején ezek a közösségek már Gyűdre tartottak július 2-ára. Mintát szolgáltatott szervezésünk számára a nagymarosi ifjúsági találkozó, amely három évvel előzte meg azt, hogy a gyűdi zarándoklás is kiteljesedjen.

1983-84-ben az Államvédelmi Hatóságnak már nehéz volt leállítania ezt a már ezres részvételű zarándoklatot; annyi történt csak, hogy Cserháti József püspökünket leszidták az ÁEH épviselői a máriagyűdi ifjúsági búcsú miatt…

Persze voltak azért olyanok is, akiket ősztől kirúgtak a pécsi egyetemről, mert a titkosrendőrök is elzarándokoltak ide. De nem azonos célból; ekkor láttam én először kézi videokamerát az egyik civilruhás rendőr kezében.

1985-86 – ban a résztvevő fiatalok száma már az 1200-at is elérte, mindenütt, itt a templom körül és a kálvária alatt sátrak álltak. A legtöbben gyalog érkeztek; a pécsi egyházmegye minden részéből jöttek, de részt vettek sokan Kaposvárról és Budapestről is. E találkozókat hónapokkal előtte kezdtük megimádkozni, megszervezni Hopp Feri bácsival, Bíró Lacival, Székely Gyurival, Lankó Józsi atyával, és másokkal együtt, s a pécsi közösségvezetőkkel, valamint a kiemelkedő szerepű bonyhádi közösséggel együtt, akik oly sok éven át biztosították a találkozó zenei szolgálatát.  

És kiáradt a Szentlélek. Itt megtérések sorozata zajlott. A gyűdi Szűzanya csodái folytatódtak, hiszen a legfontosabb csoda az ember megtérése, az, hogy eljut Isten intenzív szeretetére. Gyümölcse lett, hogy a 80-as évek végén Pécsett több mint 30 kisközösség működött, akik mind résztvevői voltak a havi pálos-miséknek és ennek a gyűdi búcsúnak.

A Szűzanya ugyanaz ma is, mint egykor, és mindörökké. Most is mennyei édesanyánk, és szívesen kér el kisebb – nagyobb jelet gyermekeinek a Szentlélektől, ha van igazi Isten-vágyakozásuk, ha van bűnbánatuk, és ha próbálják szolgálni Jézust.

Az általam megélt egyik csoda: 1985 – ben gimista korában lépett a hittanosaim közé Dombóváron Rita, akit külön készítettem az elsőáldozásra. A hittanév végén azt mondtam neki: hogy legyen itt elsőáldozó, az ifjúsági találkozón. Már tele volt sátrakkal és emberekkel a templomkörnyék, és gyóntatás folyt a megfelelő helyiségekben. A szabadtéri oltár mellett volt két fatuskó, jobb híján azt választottam ki gyóntatóhelyül. Rita szépen életgyónást végzett, a feloldozás után én lefelé indultam, ő pedig ott maradt ülve. Néhány másodperc után azonban hallottam, hogy utánam kiabál, és már fut is felém: Atya, nem tudom, hogy mondjam, vannak itt hippik, nagy hajjal, fehér ruhában? Nem tudok róla – mondtam.  – zaklatottan folytatta: Nem hiszi el, de ahogy ott maradtam imádkozva, egyszer csak mögülem előlépett egy fiatal szakállas férfi olyan kéthárom méternyire, földig érő fehér ruhában, haja a vállára ért, mint Jézusnak, lassan lépdelve felém fordult és rám mosolygott, majd felfelé indult a sátrak felé, de nem ment be egyikbe sem, hanem egyszerűen eltűnt! Mindjárt utána mentem, és néztem mindenfelé a sátrak között, nem volt már sehol. Lehetséges, hogy Jézus volt az? – Miért ne lehetne? – próbáltam a választ… Hiszen ha ketten-hárman, ezerháromszázan összegyűltünk a nevében, Ő megígérte, hogy ott lesz közöttünk. Nyugodtan örvendjél, lám, itt volt, és örült az első gyónásodnak.

A következő is a 86-os évben történt: Pestről jött fiatalok egy csoportja mondta el a tanúságtételét: a múlt évi gyűdi találkozó után élményekkel megrakodva szálltak fel Harkányban az akkor még működő vonatra és Pécs felé zötyögtek nagy lassan. Kint álldogáltak a peronon, amely nyitott volt, a kocsiban pedig nem volt senki. Amikor már kint a kietlen határban poroszkált a vicinális, kérdezgetni kezdték egymást: Te nem hallod ezt az éneket? De hallok, egy kórust…mivel tisztáztuk, hogy senki sem kapcsolt be semmilyen kis rádiót, egy darabig áhítattal hallgattuk az angyalok különleges énekét; csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy többszólam volt-e, vagy inkább egyszólamú gregoriánhoz hasonló. Hát persze: Szűzanyánk az angyalok királynője.

Kedves Mindnyájan! Ti vagytok ennek a történetnek folytatói!

Szeressétek nagyon Szűz Máriát és az ő Fiát, s veletek is csodák fognak történni!

Medugorjéba is akkoriban kezdtünk el járogatni. Az Ő ottani üzeneteiből adnék át egyet még útravalóul:

„Ma arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg a Teremtő Isten előtt, hogy megváltoztasson benneteket. Gyermekeim, kedvesek vagytok számomra, szeretlek mindnyájatokat, és arra hívlak benneteket, hogy legyetek a közelemben és lángolóan szeressétek Szeplőtelen Szívemet. Szeretnélek megújítani és szívemmel Jézus Szívéhet vezetni benneteket, aki még ma is szenved értetek és hív benneteket a megtérésre és a megújulásra. Általaktok szeretném megújítani a világot. Értsétek meg gyermekeim, hogy ma ti vagyok a föld sója és a világ világossága! Gyermekeim, hívlak benneteket, szeretlek, s különös módon kérlek benneteket: térjetek meg! Köszönöm, hogy válaszoltok hívásomra!”

Köszönet Péter atyának a homilia beküldéséért. A szerk.

Létrehozva 2023. június 13.