A családi otthon szentélyében

Isten után a család legyen első helyen a gyermek szívében. Ami azonban ezt illeti, kerüljétek a két szélsősége!, a kelleténél szigorúbb bánásmódot, mert ez visszataszító és felháborító, továbbá a túlságos gyengédséget, mert ez viszont ellágyulásra vezet.

Ha azt akarjátok, hogy a gyermek szeresse a házat, legyen az tiszta, csinos, a szépérzéket kielégítő. Jusson eszetekbe, hogy nem a gyermek szolgál nektek, hanem ti szolgáltok a gyermeknek. Szolgálni, ezt evangéliumi értelemben mondottam, vagyis amint ezt Jézus az apostoloknak magyarázta: „A pogány népek királyai uralkodnak alattvalóikon, és azokat, kiknek tekintélyük van a népen, jótevőknek hívják; nálatok ne így legyen, hanem aki köztetek a legnagyobb, az legyen olyan, mint a legkisebb, és aki igazgat, az úgy legyen, mint aki szolgál. Mert ki nagyobb: aki az asztahiál ül, vagy aki szolgál? Nemde, aki az asztalnál ül? Már pedig én úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.”

Ha tehát az isteni Mester magát tanítványai szolgájának tekintette, tekintse magát szolgának az is, aki a természet szerint, hivatalból, vagy küldetése által magára vette a nevelés édes igáját.

Ekképen cselekedve, ne féljünk, hogy talán fejünkre nő a gyermek. Hisz’ olyan szolgálattevés ez, mely nagyobb tiszteletre, szeretetre indítja a gyermeket, mint bizonyos basáskodó parancsolgatások. A szolgálat, amelyről szó van, ebben áll: a gyermek felett való tekintélyt Isten nem a mi hasznunkra, hanem a gyermek javára ruházta reánk. A tekintély törvényessége megszűnik, sőt káros igazságtalansággá válik, ha ezeket a határokat átlépi, és a gyermekkel úgy bánik, mint valami eszközzel, megfeledkezvén annak emberi méltóságáról, · akit az Úr teremtett, megváltott és megszentelt azért, hogy majdan a mennyország lakója legyen. Don Bosco így mondta:

„Szerettessétek meg magatokat, ha azt akarjátok, hogy féljenek benneteket.” „A nevelő olyan egyén, aki a gyermek javára szentelte életét, miért is késznek kell lennie, hogy szembeszálljon minden akadállyal, minden fáradalommal, céljának elérése végett.”

Tanulás és testi munka

A tanulást és a munkát megszerettetni a gyermekekkel: nehéz feladatnak látszik; ám egyenesen lehetetlenné válik, ha mint büntetést állítjátok szemei elé.

Adjatok ellenben előnyt annak a gondolatnak, hogy a tanulás és a munka az életnek törvényei, s erőink kifejtésére szolgálnak. Idézzétek a gyermek emlékezetébe a munka utáni édes igaz örömet és megelégedést. Bátorítsátok gyakran, de sokat ne dícsérjétek őket.

A bátorítás lelkesít anélkül, hogy büszkeséget keltene, míg a dícséret olyan mint a szeszes ital, mely pillanatra felhevít ugyan, de utána lanyhábbakká tesz, mint voltunk.

Ha Don Bosco valamelvik növendékét meg akarta jutalmazni, ~megclégedett e szavakkal: „Nagyon helyes, nagy szívességet tettél nekem, de még nagyobbat az Úrnak.”

Don Bosco így mondta:

Munkátok által érdemessé tehetitek magatokat a társadalom és Egyház előtt. Jót tesztek lelketekkel, különösen ha cselekedeteiteket felajánljátok Istennek. Helyezzétek előtérbe azt a munkát, amelyet az elöljárók parancsolnak, vagy az engedelmesség előír, erősen ragaszkodva ahhoz, hogy belőle semmit el nem mulasztotok, más, nem parancsolt dolgok miatt.

Ha tehetségetek itt vagy ott megcsillan, adjatok érte hálát Istennek, aki minden jónak adományozója, de soha el ne bizakodjatok, mert a büszkeség féreg, mely megrágja minden jócselekedet érdemét.

Gondoljatok arra, hogy éltetek hajnalán vagytok. Aki ifjúkorában nem szokik a munkához, henyélő lesz egész életén át, keserűségére szülőinek, szégyenére a hazának, nagy kárára saját lelkének. Aki munkára van kötelezve, és nem dolgozik, Isten és feljebbvalója ellen lopást követ el. A restek haláluk óráján nagy lelkifurdalást fognak érezni az elveszett idő miatt. Az erény, melyet a diáknak leginkább kell ajánlani: az alázat. A gőgös diák: buta, tudatlan.”

Nagy fontosságú kis dolgok

Tartsátok szemetek előtt azt a nagy jelentőségű igazságot, hogy a gyermek túlfűtött tenniakarása nem merül ki a jámborságban, a családban, a munkában, a tanulásban s a még oly mozgalmas játékban sem. Itt valami új, eredeti és személyes tevékenységre van szükségünk, hogy az lekösse a gyermek szabad perceit, foglalkoztassa alkotni vágyó tevékenységét.

Éppen e célnak csodálatosan megfelelnek a :nagukban véve csekélységnek látszó, de nagy nevelő erővel rendelkező kis dolgok.

Példának okáért a bélyeggyűjtés elsőrendű eszköz arra, hogy a gyermek üdvösen és eredménnyel töltse el szabad óráit. A szülők és nevelők vezessék rá a gyermeket ily irányú tevékenységre, mert nagyon sok esetben biztosítékot nyernek benne a gyermek erkölcsiségéről.

Hasonlóképen a festészet vagy a lombfűrészelés is teljesen leköti a gyermeket és sok kedves percet szerez annak, aki hajlamot érez a rajzra, vagy a folytonos faragcsálásra.

Ugyanez mondható a növénygyűjtésről is, melynél két előnyhöz jut el könnyűszerrel a gyermek: kifejlődik benne a helyes természetszeretet, s mellette értékes tudományos ismereteket is gyüjt.

Más gyermekek viszont hegyi sétákért és kirándulásért lelkesednek A szülők és nevelők ne tagadják meg ezt a gyermekektöl, sőt inkább kísérjék el vagy kísértessék el őket.

Faluhelyen a kosárfonás s a háziipar más ágai nyújthatnak szórakoztató, s ugyanakkor hasznos foglalkozást a gyermekeknek.

Gondotok legyen rá, hogy a gyermek egész énjével adja át magát’ e csekélységnek látszó s mégis oly döntő fontosságú munkáknak s biztosak lehettek, hogy elhárítottátok a tétlenséget, minden rossznak szülő okát. Don Bosco így mondta:

„Azon legyetek, hogy az ördög soha ne találja tétlenségben a gyermeket.”

Létrehozva 2026. április 16.