“Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.” (Mk 6,28).

Mindenki vár valamit! A dolgozó a jólétet, az ifjú a boldogságot, a beteg a gyó- gyulást és egészséget, a nyugdíjas a békés öregséget. Keresztelő szent János, akinek ma vértanú halálára emlékezünk, azt az emberi várakozást képviselte, mely annak a kornak emberére volt jellemző! Ő várta az eljövendő Messiást.

Keresztelő szent János szigorú ember volt. Elveit nyíltan vállalta és azt is tudta, hogy a világ hatalmasságai az ő szigorúságát és a törvényekhez való ragaszkodását büntetni fogja. Ő azonban ezt a kockázatot vállalta! Börtönbe zárták! Ezt is vállalta, csak egy valami tette őt bizonytalanná ebben az öntudatosan vállalt várakozásában. Mégpedig az, ami az ő jelleméből egyértelműen következett. Szigorú ember volt ui., és az eljövendő Messiásról is azt hirdette, hogy szigorú lesz. Így beszélt róla: “… a fejsze már a fák gyökerére tétetett és kivágnak minden rossz fát…”

Az Eljövendő “szórólapáttal a kezében kitakarítja szérűjét…” Isten haragjáról beszélt, az ítélet közelgő napjáról, a kérlelhetetlen igazságtételről. És türelmetlen volt!

Ezzel szemben Jézus viselkedésében mit látott? Irgalmat, türelmet, megbocsátást, mélységes emberszeretetet. Kétségek között kérdezgette lelkében: Miért nem vágja ki a rossz gyümölcsöt termő fát? Miért nem takarítja ki szérűjét?

Ezért üzent Jézusnak a börtönből és kérdeztette meg tanítványaival: “Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?

Jézus válaszában Izajás prófétának a jövendölését idézi: “A vakok látnak, a süketek hallanak…” Ne kételkedj tehát, hanem te is igyekezzél fölfedezni magadban Istennek országát.

Mennyire igaz Jézusnak a felfogása és magatartása. Ha az ő evangéliumát követjük, akkor több lesz szívünkben a türelem, a megértés, a megbízhatóság, az udvariasság, a szeretet, a fegyelem!

Elsősorban nem az élet szomorú példáit kell néznünk, az emberek gyöngeségeit, hanem Istennek végtelenül nagy irgalmát. És ezt Jézusra tekintve föl kell az ő példája által ismernünk!

Keresztelő szent János ezt megértette, nyugodtan halt meg! Ünnepén ma ezt akarja velünk is megértetni! Hogy vállalnunk kell Jézus evangéliumát, bár a földön sok megbotránkozni valót találunk, de ne az emberek gyöngeségeit nézzük, hanem Istennek irgalmasságát. Ebben nyer értelmet minden áldozat, minden vértanúhalál! (A régi hajósinas az árbockosárból ezt kiáltja le a fedélzetmesternek: szédülök! A mestere ezt kiáltja vissza: ne lefelé nézzél, hanem fölfelé, akkor nem fogsz szédülni!)

Forrás: Végsheő Dániel – Egy szívvel és egy szájjal

Létrehozva 2013. november 27.