Jézus azt mondja, hogy a házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális élet a tisztaság elleni bűn, de vonatkozik ez a homoszexuális fajtalankodásra is.

A  Hittani  Kongregáció  1986.  október  1-én  a  püspökökhöz  írt  levelében  a homoszexuálisok lelkipásztori ellátásáról így fogalmaz: „A homoszexuális személy sajátos  hajlama  önmagában  ugyan  nem bűn, ám egy olyan, többé vagy kevésbé  erős tendenciát alapoz meg, amely erkölcsi tekintetben rossz viselkedésre irányul. Ezért magát a hajlamot is objektív rend-ellenességnek kell tekintenünk. Az ilyen hajlamokkal rendelkező  személyek különleges  lelkipásztori  gondoskodást igényelnek,  nehogy  az  a  téves  kép  alakuljon  ki  bennük,  hogy  ezeknek  a  hajlamoknak  a  kiélése  egy  homoszexuális kapcsolatban  erkölcsi  értelemben  elfogadható”.

Jézus  Krisztus  világosan  megfogalmazza,  hogy  mi  a  szexuális  aktus  célja. A természet törvényeiből, a Szentírásból és a Szent Hagyományból az következik, hogy  a  házastársi  együttlétnek  két  célja van, a férfi és a nő testének egyesülése és gyermekek nemzése. Bármely cél kiiktatása ebből a folyamatból erkölcstelenség.
Mivel  a  homoszexuális  együttlét  során egyik  cél  sem  teljesül,  ezért  a  homoszexuális  együttlét  természetellenes  és mélyen  erkölcstelen.  Az  egyházi  tanítóhivatal a Katekizmusában kijelenti, hogy: „A hagyomány a Szentírásra támaszkodva – amely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket – mindig vallotta, hogy a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendellenesek”.  Ellentétesek a természet törvényeivel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális egység vágyából származnak. Nincs  olyan  eset,  amikor  jóváhagyhatók lennének.” (2357).

Az írás letölthető itt.

Létrehozva 2013. november 7.